A múlt keserű a jövő ízetlen,
Most csókolj, ölelj meg hirtelen.
Ne halaszd reggelre, itt az éjjel,
Bújj hozzám perzselő szenvedéllyel
Tudd a jelen édes, mint finom étel,
Bolond az, aki csókot nem ismétel.
Íme egy gondolat, amit rád hagyok
Ne szaladj el tőlem, én itt vagyok
Holnap is szeretsz? Kérdi az elme,
Ez nem más mint az elme védelme
A múlt lehet távol és a jövő közel,
De a holnap sosem jön el.
Mindig ma van, ez a pillanat átölel,
De a holnap sosem jön el.
Minden, ami véges, egyben végtelen,
Élj félelem nélkül egyben féktelen.
S így az idő, mely közénk éket ékel,
A szerelem örök tüzében ég el.
A holnapok reménye; reménytelen,
A mostban sosem leszel lélektelen.
Szeress engem ha jobb ötleted nincsen,
Én szeretlek nagyon, egyetlen kincsem.
A múlt lehet távol, és a jövő közel,
De a holnap, így sosem jön el