BARBARA HADMŰVELET

Ian Fleming: Gömbvillám hadművelet című regénye alapján írta:

Rittinger Győző

Woode

Az eladó a pénztárgép mögött unott pillantást vetett a pult másik oldalán álló vevőre.
-Itt fogyasztod el, vagy elviszed?
A férfi úgy tett, mintha nem hallotta volna a kérdést. Fején szalmakalap és fekete napszemüveg volt. Élénk piros, virágmintás ingében és rövidnadrágjában megpróbált a legtermészetesebben viselkedni. Olyan volt az éjszakában, akár a kaméleon. A szakmában mindenki csak úgy ismerte: a profi.
-Itt fogyasztja el, vagy csomagolhatom? – ismételte meg unottan a kérdést az eladó, miközben vadul rágózott.
-Megkóstolnám a majonézüket. Úgy hallottam, hogy ez Európa legjobb majonéze – hangzott a válasz, miközben az eladó felé fordult és felpillantott a napszemüvege felett.
Az eladó pár perc szünetet tartott, majd benyúlt a pult alá, és egy hanyag mozdulattal rádobott egy majonézt a tálcára.
-Más valamit?
-Nem, köszönöm.
Emberünk fizetett, és elindult az egyik üres asztal felé. Kissé letörten állt neki enni. Fáradt volt. Kicsit unta már a titkos ügynökök egyhangú életét. Nem ment már neki úgy, mint régen. Kiégett. A vasfüggöny leomlása óta nem igazán vett részt éles akciókban. Most éppen az alvó ügynökök szürke hétköznapjait élte. A mai akciója sem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Valószínűleg rossz étterembe jött, ezért nem kapta meg a jelszóra a választ a pultnál az előbb. Sokat romlott a memóriája az utóbbi időben. Régebben még simán megtanult egy teljes telefonkönyvet, azért, hogy tudja a kapcsolata telefonszámát, most meg egy étterem címét sem sikerül megjegyeznie. A sok szénsavas üdítő és a mirelit készételek teljesen tönkretették. Még benne volt a szaknévsorban mint kiemelt szakértelmű titkos ügynök, de már nem hívták éles akcióba.
Woode gyorsan elfogyasztotta supersize menüjét, majd elindult hazafelé. Kilépve az utcára, az órájára pillantott, majd levette napszemüvegét, miután nekiment egy villanyoszlopnak. Beszállt ezüstmetál Skodájába, majd hazament.


Rekreációs tréning

Másnap reggel egy kicsit kábultan ébredt. Tegnap este ugyanis még átvizsgálta az Interneten található pornóoldalakat, kódolt üzenetek után kutatva.
Miután felöltözött, elindult munkahelyére. Egy Internet szolgáltató cég volt, ám ez csak fedőfoglalkozás volt. Gyakorlatilag ez volt a központi iroda. Itt tömörültek a legkiválóbb szakemberek. Hírszerzés, kémelhárítás, telekommunikáció. Minden terület képviselői megtalálhatóak voltak itt 00-tól XXL-ig. Nem volt olyan terület, amihez ne értettek volna. Szabotázsakció, hackertevékenység, telefonos ügyfélszolgálat szervezés. Minden, ami egy puccshoz elengedhetetlen.
Woode benyitott az irodába. Csak ketten voltak a szobában. Az egyikük, egy csinos szőke nő, operátornak álcázva végezte munkáját, Szőke Ciklon fedőnévvel. Most éppen egy kódolt telefonbeszélgetést folytatott valakivel, miközben egyik kezében egy üveg ecetet tartott.
A másik ember feszülten figyelte monitorját. Egy nagydarab, borotvált fejű, borostás férfi volt. Neki Z volt a fedőneve. Veszedelmes figura volt, és főleg álhírek terjesztése és belső kommunikácózavarás volt a fő szakterülete. Részt vett több Dél-Amerika kormány megdöntésében. Szinte bármilyen álhírt képes volt valósként tálalni. Nem egy kormánytag köszönheti karrierjének végét az általa terjesztett álhírek miatt. Legnagyobb húzása az volt, amikor elterjesztette azt az álhírt, miszerint a berlini falnál ingyen fognak bontott építkezési anyagokat osztani. Az eredmény közismert, a fal leomlott. Másik nagyszabású akciójában kicserélte a Párizsi és a Londoni metró építési terveit a saját terveire. Mire előkerültek az eredeti tervek, felépült a Csalagút. Nagyon kell vigyázni arra, hogy mit mond neki az ember. Woode ezt pontosan tudta. Odament Z mögé, és rápillantott a monitorra.
-Látom, egy nagyszabású terven dolgozol.
-Hát igen, egész jól áll az országom. Most képeztem ki háromezer katonát, és felépítettem három őrposztot. Ma reggel megtámadtak, de nem vesztettem területet.
-Nagyon helyes, csak így tovább – nyugtázta a helyzetet Woode, majd letelepedett számítógépe mellé.
Ahogy leült, egy halk csipogás után felpattant az ajtó. Egy magas, napszemüveges ember lépett be rajta. Ő volt a 006-os, de mindenki csak hatosnak hívta. Fő területe a virtuális hadviselés volt. Távolról menedzselt virtuális gerillákkal harctéri szimulációkat hajtott végre. Értett mindenféle lőfegyverhez. Ha a kezébe adtál egy szalvétát és egy szívószálat, akár két méterről is levadászta vele a legyet röptében.
Ekkor megcsörrent a telefon. A főnök volt. Behívatta az irodájába.
Woode elindult a főnök irodájába. Amint becsukódott az ajtó, még a szeme sarkából látta, amint Szőke Ciklon meghúzza az ecetesüveget.
A nagyfőnök irodája a folyosó végén volt. A nagyfőnök még új volt náluk, az előző főnöküket likvidálta egy ellenséges ügynök. Egy nagyon ravasz módon megszervezett akció áldozata lett. Egy hamisított vezérigazgatói utasításban új irodát kapott egy másik épületben. Amikor végeztek a költöztetők, a főnöküknek már hűlt helye volt. A jelenlegi főnökük eddig egy angliai megbízáson dolgozott. Egy ottani cégnél épült be alvó ügynökként.
-Üdv főnök, mi a pálya?
-Pálya? Pillanat előkeresem a kódkönyvemet, még nem vagyok képben az itteni kódokkal kapcsolatban.
-Mindegy, hagyjuk. Mit tehetek önért?
-Igen, hívattam. Nos, James, vagy szólítsam inkább 007-esnek?
-Szólíthat, de én Woode vagyok, a 009-es.
-Természetesen, csak tudni akartam, hogy elég éber-e. Nos, azért hívtam ide, hogy komolyan elbeszélgessünk a cégen belüli jövőjéről. Nos, az a helyzet, hogy a Humán erőforrás szeretné, ha nőne a költséghatékonyságunk.
-Szóval, le leszek építve?
-Nem, szó sincs róla, csupán arról van szó, hogy a nemzetközi helyzet változásával nekünk is változnunk kell. Régen, még amikor naponta 2-3 ügynököt vontunk ki a forgalomból, akkor még nem foglalkozhattunk annyit az ügynökeink fizikai állapotával. Most változott a helyzet. Nézze, Woode, más idők járnak manapság. Olvastam a jelentést a legutóbbi orvosi vizsgálata után.
-Nézze, tudom, hogy a lőtéren véletlenül a kiképzőtisztet lőttem fejbe, de a vizsgálat szerint ő hibázott. Nem kellett volna a hátam mögé állnia.
-Persze, de most nem csak a látásáról van szó. Alapvetően minden lelete normális. Mindnyájan tudjuk, hogy akkor négykézláb ment ki a lőtérre az előző napi kocsmai verekedés után. Pont ez a baj. Egy kicsit változtatni kéne az életmódján. Nos, holnap elutazik vidékre, egy rekreációs programra. A program keretén belül ellátogat egy sörfesztiválra és egy ökörsütésre. Ne feledje, fő az egészséges életmód. Sok zsír, alkohol és minél kevesebb mozgás. Ebben a dossziéban megtalálja a részletes eligazítást.
-De főnök, éppen benne vagyok a több tartalmat az internetes pornográf oldalakra akcióban.
-Semmi de. Ez felsőbb utasítás. Leléphet.


A piros pöttyös az igazi

Woode gyorsan átnézte a programját. Indulás holnap reggel. Estig összepakolta a cuccát. Kitöltött egy nagy pohár tejet, majd leült az otthoni gépe elé és bekapcsolta. A gép halk pittyenést hallatva életre kelt. Elolvasta e-mailjeit. Semmi fontosat nem talált bennük. A legtöbb levelezőlistákról érkezett, amire sohasem iratkozott fel, jött pár pornóoldat hirdető e-mail illetve egy meghívó az Anonim állatbarátok melegekkel kapcsolatos érzéseikről című konferenciára. Miután gyorsan letörölte a leveleit, feljelentkezett egy chatoldalra, hogy elüsse az időt. Átlagosnak mondható forgalom volt a szerveren. Belépett az egyik szobába, ahol a szokásoknak megfelelően teljesen értelmetlen beszélgetés zajlott. Elkezdett böngészni a nevek között. Végül kiválasztott egy nevet, és megszólította. Barbara26. Woode-nak tetszett a lány közvetlensége. Pár óra után úgy érezte, hogy mennyivel jobb lenne elköltözni ezzel a lánnyal valahová vidékre, távol a titkos akciók sokaságától, a stressztől és az ingyenes reklámújságoktól, amivel mindig teletömik a postaládát. Már éppen arra gondolt, hogy megkérdezi a lánytól, hogy nincs-e kedve csatlakozni hozzá a rekreációs útján, amikor a lány elmondta, hogy a barátja vidékre készül és ő is csatlakozik hozzá. Woode visszacsöppent hát a titkos ügynökök világába, és kilépett a chatből. A lány búcsúzóul még elmondta, hogy pöttyösen az igazi, de ezt nem értette pontosan. Betudta annak a néhány pohár tejnek, amit azóta megivott.
Lefekvés előtt még gyorsan ellenőrizte a felszerelését. Csak a legszükségesebbeket vitte magával. Négy váltás fehérnemű, sátor, Rambo-kés, varrókészlet, grillsütőszett, elemlámpa, világatlasz, receptgyűjtemény, Nők Lapja újság, két flakon gyógysampon, felfújható WC-ülőke, két pecabot. Természetesen vitt egy pár extra felszerelést is, ami az iroda dolgozói számára nélkülözhetetlenek voltak. Ehhez tartozott a GPS-vevőkészülék radarzavaróval kiegészítve, hologramos kivetítő, amely tartalmazta Zámbó Jimmy összes koncertfelvételét, önmegsemmisítővel ellátott, idegméreggel átitatott WC-papír, Elvis hasonmás sminkkészlet. hőkövető műbögöly, és a végső fegyver, az elmaradhatatlan figyelemelterelő berendezés, a felfújható All 4 Love popzenekar, amely felfújás után ugyanúgy pattog, mint az eredeti.


Markotabödöge

Másnap reggel érkezett érte az autó, oldalán a diszkréten elhelyezett; ne kérdezd meg, hogy kié ez az autó és ki ül benne, különben kiszállunk matrica. Ez az iroda saját szlogenje volt, amiből aztán némi finomítás után lett a rendőrség szolgálunk és védünk szlogenje. A sofőr elég közvetlen és bőbeszédű ember volt, ami nem volt egy életbiztosítás ebben a szakmában. Nem szerencsés az ilyen. Ma elszállít egy magasrangú embert, holnap pedig egy újságírót, holnapután pedig őt szállítják el a legközelebbi temetőbe. Woode-t azonban ez most nem zavarta. Végtére is most kikapcsolódni indult el, hogy újra formába lendüljön, és minél több kárt tudjon okozni ezzel mások számára. Hirtelen végigfutott az agyán az a mérhetetlen ólommennyiség, amit a célszemélyekbe lövöldözött számolatlanul. Ha ehhez még hozzávette azt a dinamitmennyiséget, amivel egy kisebb országot lehetett volna elsimítani golfpálya kialakítása céljából, akkor egészen kezdte magát tipikus huszonegyedik századi kormányalkalmazottnak érezni.
-Hová lesz a fuvar főnök? – kérdezte a sofőr, megtörve ezzel a csendet.
-Vidékre, egy kis kikapcsolódásra. Markotabödögei Tanyaszálló – válaszolta Woode vontatottan.
-Markotabödöge? Ismerem a helyet. Sok embert vittem oda a cégtől mostanában. Úgy látszik, mindenkit elküldenek oda. Az asszonnyal egyszer már én is benézek oda egyszer. Ha leért, akkor feltétlenül menjen be a kocsmába egy kevertre. A barackpálinkájuk se piskóta, de egy papucsállatka értelmi szintjére lemenni csakis a keverttel tud. Úgy egyébként nem nagy a hely, van még ott egy templom és egy vegyesbolt. Meg a Panni a faluvégén a szénaboglya mellett.
Woode még hallgatta úgy két órát a sofőrt, mire leértek a faluba. Amikor kiszállt a kocsiból és becsukta az ajtót, még hallotta, ahogy tovább meséli az egy órája elkezdett történetet, de már nem igazán foglalkozott vele.
Markotabödöge. Látszólag csak egy kis falu, de ez nem minden. A nyugodt felszín alatt kemény élet rejtőzött. Egy kis falu, körülötte végtelen szántóföldek, amerre a szem ellát. Ha itt valaki kihúzta a gyufát, akkor simán elásták a szántóföldeken. Ha valakit kihívtak a szántóföldekre segíteni az aratásnál, vagy a boronálás idején, sose tudhatta, hogy belép-e még a falu vegyesboltjának az ajtaján. Ha valakit el akart tüntetni az ember, akkor tanácsos volt kora hajnalban, a marhák kihajtása előtt, kimenni megásni a gödröt, nehogy az arra tévedő traktoros, vagy távolságibusz-vezető meglássa. Így, ha végzett az ember, akkor már csak pár sor őszi árpát kellett még a gödör tetejére szórnia, hogy eltüntesse a nyomokat. Itt zajlott az élet. Mindennek a központja a tejcsarnok volt a kocsma és a vegyesbolt mellett. A kocsmában csupa nehéz alak gyűlt össze, akivel nem volt jó ujjat húzni. Ha ott megmondtak valamit, akkor az meg volt mondva. Este a tej leadása után összegyűltek az emberek, és leültek kártyázni, vagy ahogy erre mondták, pappírozni egy pár vodka mellett, vagy ami éppen jött. Pár feles után aztán felpattantak a biciklire, és irány a töltésoldal, amerre az út vitt. Itt aztán lehetett kaszálni. Főleg a füvet, vagy a gazt a kertek mögött. A górék a tsz-ben jól lezsíroztak mindent. Csak úgy dőlt a lé. Mindenki tejelt, már akinek volt tehene. Hegyekben állt a fű, szénakazalba rendezve. A górék pedig fentről irányítottak mindent, miközben ültek a splitklímáik alatt, és tömték magukba a pacalpörköltet. Minden héten megjelent a tejesautó, hogy lefölözze a sápot. A górék pedig minden héten megkapták a literes zacskós tejüket. Minden pontosan meg volt szervezve a legutolsó részletig. Itt mindenki figyelt mindenkit. A kocsmáros a parasztokat az ivóban, a kocsmárost a kocsmárosné, a kocsmárosnét a boltos a vegyesboltban, a vegyesboltost a polgármester, és mindegyiküket figyelte Mari néni a falu végéről, aki még a kanyarban is látott. Minden ment, mint a karikacsapás, de aztán szép lassan szétbarmoltak mindent. Egyre kevesebb tehén maradt a faluban. Ahogy feloszlott a tsz, elkezdte mindenki eladni a tehenét, hogy színes televíziót vegyen belőle. Utána besokallt a Jani gyerek a tehén pásztor. Összeszűrte a levet a Bözsivel a falu végén, aki szegről-végről rokona volt a Pityunak. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, de a Jani gyerek elkezdett naplót vezetni arról, hogy mikor hajtotta ki a teheneket, azok meddig legeltek, mennyit tejeltek utána. A nagyfőnökök odaküldték Gyugyu gyereket, a tisztogató embert, hogy tegyen rendet, de hiába. Két napig bolyongott Győr-Sopron megyében, de nem talált le a faluba, mert régi autóstérképet vitt magával. Végül a Jani gyerek annyira összeszólalkozott a Pötykével a kocsmában, hogy bele talált állni a hátába egy vasvilla kifelé menet. Falun gyakran történnek ilyen balesetek. Bárkivel megeshet, hogy elrotálja az ujját a rotációs kapával, vagy betolat a traktorral a befagyott folyóba a pajta helyett. Ahogy pásztor nélkül maradt a csorda, kezdett csökkenni a tejelés. Már egyre kisebb és kisebb zacskós tejek érkeztek a nagyfőnökökhöz. Először csak fél liter, majd két deci csokis. A végén már odáig fajult a dolog, hogy csak egy zacskó tejpor jutott fel a górékhoz. Ráadásul ekkor már Gyugyu is leért a faluba, miután tanulmányozta a Kisalföldről készített összes térképet és légi felvételt. Később azonban kiderült, hogy ezzel többet ártott, mint használt. Gyugyu amolyan balhés gyerek volt, nekiment mindenkinek. Először csak ajtófélfáknak, villanyoszlopoknak, de később már a trolibuszokat sem kímélte. Egyszerűen nem volt agya. Ha elővettél egy fogpiszkálót, akkor ő kiegyenesítette a villát, amit az asztalon talált. Ha nálad már volt egy kés, akkor az ő zsebében ott lapult egy összecsukható hólapát. Ha pedig már a kezében ott volt egy lightkólás doboz, ami ráadásul ki volt nyitva, akkor jobban tetted, ha elhúztad a csíkot olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehetett. Pesten akkor már számára elég forróvá vált a talaj, mivel állandóan mezítláb járt a betonon a negyven fokos kánikulában. Erre azt mondták a főnökök, hogy menjen le Markotabödögére, és vegye kezébe az irányítást, mondván, vidékre még jó lesz a gyerek. De ekkor már vidéken is rászálltak. Ő volt az első számú közellenség, mivel megválasztották az év bűnözőjévé. Lehallgatták a telefonját, követték mindenhová, sőt még szájról olvasó sziú indiánokat is hívtak Amerikából. Gyugyu már csak úgy tudott Traubisodát kérni a vegyesboltban, ha egy nejlonzacskót húzott a fejére beszéd közben, amitől elég hülyén nézett ki szegénykém.
Ekkor érkezett meg Woode a ügynökségtől, aki még erről nem sok mindent tudott, mert nem olvasta el elég figyelmesen a kisalföldi tejmaffia aktáit.


Gyugyu, a nagyon kemény

Miután Woode kiszállt az autóból, a falu főterén találta magát. Gyorsan összekapta a cuccát, és elindult a kocsmába. A hely kicsi volt, füstös és sötét. Régi vályogház volt, aminek a falain nem nagyon voltak ablakok. A vakolat néhány helyen készült leválni a falról. A fal alsó fele olajfestékkel zöldre, a felső fele pedig sárgára volt festve. A két részt egy piros csík választotta el. Az ivóban pár ember kártyázott, miközben hatalmas füstöt bocsátottak ki magukból. Ahogy belépett, az addigi ordibálás egy kissé elcsitult, majd folytatódott tovább. Odament a pulthoz, hogy elvegyüljön egy kicsit.
-Jó estét asszonyom! – fordult a kocsmárosnéhoz emberünk.
-Magának is. Mit adhatok?
-Egy kevertet.
Woode elindult az egyik asztal felé, ahol egy idősebb ember ücsörgött egymagában, miközben üveges szemekkel nézett a bejárat felé. Szájában hosszú pipát tartott, ami azonban már rég kialudt.
-Jó napot, bátyja, leülhetek ide?
-Ja.
Woode kényelembe helyezte magát az asztalnál, miközben szeme sarkából figyelte az ultipartit, a másik asztalnál.
-Szép falu ez, jó kikapcsolódás ez egy magamfajta városi embernek.
-A’ ja.
-Gondolom, maga gyerekkora óta itt él.
-Jajám ja.
Woode hozott még egy kevertet, majd visszatelepedett az ember mellé.
-És mivel foglalkozik maga?
-Hát, ma éppen ki köllött piszkáni a kapaccsal megy a vonyogóval a stokedlit a kútbó’, hogy aztán a cellőkével le tudjam kókáni a fáról az almát.
-Hát én azt hiszem, megyek a szállásomra. Jó volt magával elbeszélgetni.
-Ja.
-Nem tudja véletlenül, a Malom Szálló a közelbe van?
-Ja ja.
A kocsmából kifelé menet összeütközött egy férfival az ajtóban. A másik férfi első pillantásra nem tűnt gyanúsnak, de ahogy Woode visszafordult, látta, hogy egy nejlonzacskó van az illető fején. Ez azért nem hagyta nyugodni, úgyhogy este, amint berendezkedett a fogadó szobájában, küldött egy faxot, amiben lekérte az illető anyagát. Másnap, amíg a fax meg nem jött, folyamatosan arra gondolt, hogy ezt az embert már látta valahol. Próbálta felidézni az arcot zacskó nélkül, de nem jutott eszébe semmi konkrét. Először azt gondolta, hogy talán a bogotai akció során találkozott össze vele, amikor a zöldek ellen szervezkedő, „Le a papír bevásárlózacskókkal” nevű neonáci, ultrabal, szeparatista, szakadár sejtbe kellett beépülnie. Később azonban egyre valószínűtlenebbé vált a dolog, és már kezdte megbánni, hogy ilyennel feleslegesen terheli az irodát. Eseménytelenül telt a napja. Bejárta a falu nevezetességeit, amelyből túl sok nem volt, majd betért a kocsmába pár kevertre. Már jócskán beesteledett, amikor elindult hazafelé. A tér csendes volt, mint mindig. Mindent áthatott a közelben lévő disznóólból szálló szag. A kocsma előtt is csak pár helyi lakos feküdt a biciklije alatt merevrészegen. Minden békés volt, a gólyák kelepeltek, a kutyák vadul ugattak a kerítések mögött. Woode kicsit kótyagos volt attól a három keverttől és négy vodkától, amire meghívták ultizás közben, de most már kezdte magát újra a réginek érezni. Ahogy az út szélén kóválygott haza, hol négykézláb, hol két lábon, hirtelen elvakította egy reflektor. Hirtelen felgyorsultak az események. Egy traktor zúgása hallatszódott vele szemben. Először azt gondolta, hogy valaki szántani vagy aratni indul, de aztán lassan rájött, hogy este nem szokták egyiket sem csinálni. A következő pillanatban egy ütés után érezte, hogy a levegőben repül. Amikor földet ért, megpróbált felállni, de ez nem igazán sikerült.
-Szép álmokat, így jár az, aki túl kíváncsi – hallotta ezeket a szavakat, miközben kezdte elveszíteni a kapcsolatát a külvilággal.
Az utolsó dolog, mi még eljutott a tudatáig, az egy halk zacskózizegés volt, aztán csend.


Bosszú

Amikor magához tért, már reggel volt. Pár ember állt körülötte, akik próbálták feléleszteni. Szerencsére nem esett komoly baja. Pár zúzódást, bordatörést és iszonyatos fejfájást leszámítva kutya baja sem volt. Keményebb fából faragták őt annál, hogy egy traktorral el lehessen intézni. Másfelől tudta, hogy az illető igazából csak rá akart ijeszteni. Látta a fejétől két centire leszúrt vasvillát, és a lába közé a földbe vágott fejszét, és tudta, hogy senki sem lehet ennyire szerencsétlen, hogy ilyen távolságból ne találja el. Ráadásul a traktor reflektorait is felkapcsolta, ami túl észrevehető egy éjszakai országúton. Ha csak egyszerűen gázt ad és áthajt rajta, talán fel sem tűnik neki semmi. Mindenesetre tudta, hogy kit kell keresni.
Ahogy visszaért a szállására, rögtön megnézte a beérkezett postáit. Három üzenete volt. Ebből az egyik egy ingyenes reklámújság, másik egy kis zacskó öblítőt tartalmazó termékminta. A harmadik üzenete viszont az a fax volt, amiben elküldték a kért információt. A megérzései most sem hagyták cserben. Az illetőt már több szervezet is kereste. A neve Gyugyu, a nagyon kemény. Több bűnbandának is tagja volt. Hajtól kezdve kőolajig mindent szőkített. Benne volt a legnagyobb balhékban Moszkvától New Yorkig. Több embert küldött másvilágra, mint a főváros összes kezelőorvosa együtt.
Ahogy végigolvasta a faxot, már kezdett körvonalazódni benne a bosszú. Első közelítésben rátapadt Gyugyura, mint árcédula a szülinapi ajándékra. Mindenhová követte, és minden lépését pontosan feljegyezte. Kiderült, hogy minden reggel fogmosás előtt zuhanyozik ugyanabban a fogadóban, ahol ő is lakik. Ezt pontosan reggel kilenckor teszi, és előtte megrendeli a reggelit, amit, a szobapincér hiányában, a szomszéd visz fel, miután kilapátolta a trágyát az istállóból. A terv kész volt.
Másnap korán reggel elment Győrbe, ahol éppen egy sajtbemutatót tartottak. Ez abból a program-összeállításból derült ki, amit a főnökétől kapott. Amikor visszatért, már ott lapult a zsebében, gondosan becsomagolva, a Legtovább Érlelt Lágysajt Díj első helyezettje. Miután megérkezett, gyorsan átment a szomszéd farmra, ahol felfújta az All 4 Love együttes elterelőkészletet, majd az Elvis sminkkészlet segítségével Zámbó Jimmynek maszkírozta magát. Gyorsan összeütött valami reggelinek kinéző élelmet, majd átment a szomszéd fogadóba. Mire felért a szobába, Gyugyu már a zuhany alatt volt. Gyorsan kellett cselekednie. Megkereste a zacskót, amit Gyugyu a fején hordott, és belerakta a sajtot, majd bement a fürdőszobába. Beérve látta, ahogy a férfi a törölközője után nyújtózik a függöny mögül.
-Hadd segítsek – szólalt megy Woode, miközben odanyújtotta a törölközőt és zacskót.
-Á, nagyon köszönöm!
-Nem tesz semmit. Az iroda mindenkinek szívesen segít, aki rászorul.
Woode kilépett a szobából, és ahogy becsukta maga mögött, hallotta az ordítást.
Tudta, hogy magánakciója sikerrel járt.


A szervezet

Kívülről nem tűnt jelentősnek az épület. Egy teljesen átlagos bérház volt, a pesti házakra jellemző omladozó, befeketedett vakolattal az oldalán. Belülről fadúcolás, melynek dohos szaga teljesen áthatotta az épületet. A kapualjban végigmenve, az ember orrát megütötte a macskavizelet szaga. A kapu előtt pár kutyaszar elszórva. Ez a ház adott azonban helyet a világ talán legnagyobb, legismeretlenebb bűnszövetkezetének. A vezetőjét a szervezeten belül mindenki csak úgy ismerte, H, mint Huba. Nagyon kevesen találkozhattak vele személyesen, és ebből még kevesebben mondhatják el magukról, hogy még az élők sorában vannak. H, mint Huba, nem ma kezdte a bűnöző életmódot. Egészen lentről kezdte. Kezdetben csak egy kis bliccelés, belógás a moziba, verébre lövöldözés csúzlival és még sorolhatnám. Később azonban rájött, hogy ebben a szakmában csak akkor lehet előrébb jutni, ha teljes erővel beleveti magát a bűnöző életmódba. Először szélhámosként próbált karriert építeni, de hamar rá kellett jönnie, hogy ebben jó pár legálisan működő szervezet magasan túlszárnyalja. Azonban H, mint Huba nem adta fel ennyire könnyen. Figyelme a virtuális bűnözés és a cyberterrorizmus felé fordult. Itt is megpróbált mindent, ám nem tudott akkora kárt okozni, amit nem tudtak volna a rendszer hibájára fogni. Ezzel sem szerzett nyilvánosságot. Végül rájött egy hatalmas igazságra. Amennyiben valaki igazán nagy karriert csinál ebben a szakmában, már nem nevezik bűnözőnek. Hiába döntené romba a világgazdasági rendszert, sosem derülne fény a névére, hanem egyszerűen megmagyaráznák a különböző gazdasági trendek begyűrűzésével. Megdöntene egy kormányt, azonnal hatalomra kerül egy másik. Ezért H, mint Huba mindenét egy lapra tette fel. Haladó gondolkodásával messze lefőzött mindenkit a szakmában. Feltalálta a cél nélküli bűnözést. Amennyiben létezik művészet a művészetért irányzat és groteszk humor, akkor léteznie kell bűnözésnek a bűnözésért is. Fogta tehát az összes eddigi vagyonát, befektette legális üzletekbe, és csakis olyan akciókat hajtott végre, melyekkel semmilyen hasznot nem érhetett el. Amikor véghezvitte első komolyabb akcióját, akkor meglepődve tapasztalta, hogy az emberek többsége imádja az anarchiát, isteníti a bűnözőket, és még támogatni is hajlandó őket. H, mint Huba tehát megteremtette az abszolút bűnözést. Módszerei kimondottan kegyetlenek voltak, embereket lövetett le fillérekért. Korrupt kormányokat juttatott hatalomra Dél-Amerikában, akik szemet hunytak a legdurvább környezetszennyezések felett is. Vonatokat siklatott ki, kompokat süllyesztett el. Mamutvállalatokat hozott létre, hogy azok silány termékekkel árasszák el a piacokat. Egy mondattal jellemezve H, mint Hubát elmondhatjuk, hogy ő volt a földi gonoszság megtestesítője, és nélküle mindenképpen jobb lett volna ez a világ, de ha nem is jobb, rosszabb biztosan nem.

H, mint Huba

H, mint Huba belépett a félhomályos helyiségbe. A szobában addigra összegyűlt már a bűnszövetkezet összes aligazgatója. Válogatott társulat volt, az alvilág krémje, akiket még a szaknévsor is jegyzett. A szervezet mindent behálózott, mindenhol ott volt. Míg az egyik csoport a köztisztasági vállalat soraiba épült be, a másik csoport az amerikai hadseregbe beépülve bombázta halomra az afganisztáni kecskepásztorokat. A szoba közepén egy hosszú asztal helyezkedett el, ami igen gyéren volt megvilágítva, így senkinek sem látszódott az arca világosan. Az egész társulat úgy nézett ki, mint egy csoport fantom, akik összegyűltek egy teadélutánra.
-Mindenkit üdvözlök uraim! – kezdte el mondókáját H.
-Két okból gyűltünk itt ma össze. Mivel az idő mindnyájunkat sürget, ezért rögtön rátérnék az első pontra. Bizonyára mindenki emlékszik a legutolsó akciónkra, mellyel zavart kívántunk okozni a Magyar Lóversenyszövetségnek. Az akció keretén belül megkentünk egy zsokét, hogy segítsen meglovasítani a nyitófutam legesélyesebb lovát, Csontos Gebét. Az akció teljesen simán zajlott le, amiért szeretnék mindenkit elismerésemmel méltatni. A terv szerint a lovat az akció idején elaltatták, és egy hintalónak álcázták a Városi Vidámparkban. A váltságdíj kifizetése után az állatot érintetlenül kellett visszaszolgáltatni.
H, mint Huba itt most egy kis hatásszünetet tartott, és az egyik árnyék felé fordult.
-Úgy érzem, hogy szükségtelen hangoztatnom, hogy mi profik vagyunk, vérprofik, akik nem kezdenek magánakciókba, nem másolnak ócska hollywoodi filmeket, és soha, ismétlem soha nem hallatnak sátáni kacajt egyetlen akció közben sem. Mi nem vagyunk sem elavult rosszfiúk egy bukott forgatókönyvből. Ha megígértük, hogy a ló egyben, sértetlenül visszakerül a gazdájához, akkor nem lóvirsli formájában fogjuk kiárusítani a Nagycsarnokban.
Itt megint rövid szünetet tartott, és ismét szigorú pillantást vetett az egyik tagra.
-Tudomásomra jutott, hogy az illető ló nem sértetlenül került vissza a gazdájához. Valaki, vagy valakik szexuálisan közösültek az állattal. Megkérdezem tehát az állat biztonságáért felelős vezetőt, hogy hogyan fordulhatott elő mindez?
A férfi, akire H, mint Huba eddig szúrós pillantásokat vetett, egy kicsit meglazította nyakkendőjét, majd széttárta a karjait.
-Nézze, H! Az embereim kemény fiúk, akik nem ma kezdtek versenylovakat lopni, értik a dolgukat, de valahol őket is meg kell érteni. Én nem lehetek mellettük a nap huszonnégy órájában. Ha megkívánták a lovat, és a ló is benne volt a dologban, akkor én mit tehettem volna. Az biztos, hogy védekeztek, tehát sem a lónak, sem az embereimnek nem lehet komoly baja az eset után.
-Igen, ez elfogadható magyarázatnak tűnik – ragadta magához a szót H. – Azonban mégis azt kell mondanom, hogy ez nem mutat jól a szervezet aktáiban. Egy szervezet, ahol tagok lovakkal csinálják. Ezt még az állatvédők, de még a Vatikán sem hagyná szó nélkül. Mi lenne ebből? A meleg mozgalmak már évek óta próbálják elfogadtatni magukat a társadalommal, és akkor maguk ilyet tesznek egy lóval. Még ha birka lett volna, vagy kecske, de ez még animál pornófilmekben sem szokványos jelenet.
H, mint Huba most elhallgatott, majd egyik kezével benyúlt az asztal alá és megnyomta az asztallap alatt található kapcsolót. A húszezer volt, millió villámként cikázva, átjárta a férfi testét. Az illető görcsösen összerándult, fogai összeszorultak, haja égnek meredt. Az egész nem tartott tovább pár másodpercnél, és az illető már ropogósra sülve feküdt az asztalon. H, mint Huba levette a kapcsolóról az ujját, azonban sajnálattal kellett tapasztalnia, hogy nem az az illető feküdt ki, aki a hibát elkövette.
-Az istenért, miért nem tudnak maguk az előre megadott ülésrend szerint leülni ehhez a rohadt asztalhoz? – csattant fel H, mint Huba. – Az ember kiteszi a lelkét, hogy a világ legrettenetesebb gangszerét alakítsa, erre maguk játsszák a szervezetlen csürhét.
H ismét tartott egy pár másodperc szünetet, hogy visszazökkenjen a hidegvérű maffiafőnök szerepébe.
-Na, térjünk át a második napirendi pontunkra. A legújabb akciónk sikeres végrehajtásáról számolhatok be. A keleti szekciónk emberei többhetes előkészület után feltérképezte a magyarországi Túró-Rudi-szállítás útvonalait. Nem volt egyszerű munka, de prímán megoldották a feladatot. Elmondhatjuk, hogy jobban ismerjük a szállítási útvonalakat, mint maguk a szállítócégek és az országút mentén működő örömlányok. Ehhez nagymértékben hozzájárult az internetes hackercsoport munkájával, amivel sikerült a Hubble űrteleszkópot új pályára állítania, és annak segítségével leolvasnia a szállítókocsik rendszámát. Igaz ugyan, hogy ezzel az akciójukkal megakadályozták a földet veszélyeztető meteor előrejelzését, ami kis híján leradírozta a földgolyóról Európát. Második lépésben beszerezték illetve elkészítették az összes szállítókocsi pontos másolatát. Miután pontosan megismertük a be- illetve a kirakodások helyét és idejét, felvettük a Túró-Rudi-szállítmányokat az álszállítókocsikkal. Az eredeti szállítókocsik menetlevelét kicseréltük az RTL Klub nyári road show programjával. Az igazi kocsik most éppen a Balaton felé tartanak, útban a 193. állomás felé, rakományukkal Kozsóval és az ő üstökösként feltűnt, megasztár csapattával. A hamis Túró-Rudikat szállító kocsikat ezután a nyugati főcsoport békaemberei, elterelésképpen, olajoshordónak álcázva a román határon keresztül leúsztatták a Tiszán. Miután a szállítmány leért a déli határhoz, kerülő útvonalon visszaszállították Győr-Sopron megyébe, ahol Roberto szekcióvezető azokat biztos rejtekhelyre szállította. Ennek részleteiről most Roberto fog önöknek beszámolni. Átadom tehát a szót neki.
-Köszönöm, H. A szállítmányt, megérkezése után, átrakodtuk a térségben állomásozó akciócsoport kenuira, akik már régóta a térségben tartózkodnak kenutúra résztvevőinak álcázva magukat. Speciálisan átalakított duplafalú kenukkal rendelkeznek, amiket direkt erre a célra alakítottunk át. Velünk tart a Dunántúli Tejipari Vállalat egyik kiemelkedő tudású szakembere is, hogy a végső akciót elő készítse arra az esetre, ha a kormány nem engedelmeskedne.
-Köszönöm, Roberto. Azt hiszem, ennyi információ egyelőre elég lesz. A szállítmány eltérítése után két órával két levelet postáztunk ki. Az egyiket a magyar köztársasági elnöknek, a másikat az amerikai elnöknek. Az amerikai elnöknek azért küldtük ki a levelet, mert a szervezet pár tagja ragaszkodott ahhoz, hogy az akcióban legyen valami Amerika. A levélben váltságdíjat kérünk. A teljesítés határideje hetvenkét óra. Ezt az időt egyébként az ISO 9002-ben leírt ASAP számok indokolják. Amennyiben a kormány nem teljesíti a követelést, akkor életbe lép a B terv. Ennek kidolgozása még folyamatban van, de az biztos, hogy ha fizetnek, ha nem, balhé lesz, ezt garantálhatjuk.
H, mint Huba kotorászott egy kicsit a papírjai között, majd elővette az egyiket, és olvasgatta.
-Amit most a kezemben tartok, az egy jelentés az egyik csoportunk emberéről, aki összetűzésbe került az iroda egyik ügynökével. A neve Gugyu, a nagyon kemény. Az ő feladata lett volna kisebb zavart okozni az egyik tejfeldolgozó üzemben. Ez az akció csak elterelés lett volna, hogy elvonjuk a figyelmet az igazi akcióról. Gyugyu azonban elszúrta, és most pár hetes gyógykezelésen vesz részt egy vegyi fegyverek áldozatait kezelő gyógyintézetben. Ha a jelentések pontosak, akkor ma jön ki az intézetből. Megtettem a szükséges lépéseket, hogy többet ne követhessen el hibát az illető.
H most lerakta a papírt, és lassan felállt.
-Zárásként még valamit mondanék. Az akció további részeiben Roberto felel mindenért. Ha ő mond valamit, akkor azt vegyék úgy, mintha én mondtam volna maguknak. Teljes körű döntési joga lesz emberi erőforrás ügyekben. Ha valakinek bérproblémái lennének, vagy nem kapott meg valamilyen juttatást, akkor az hozzá forduljon. Őt terhel minden felelősség a későbbiekkel kapcsolatban, ezért én majd utólag bármikor likvidálhatom. Én az akció hátralévő részében a háttérbe vonulok, és beadom az önéletrajzomat a Microsofthoz arra az esetre, ha valami balul ütne ki. Ne feledje el senki, ez az eddigi legnagyobb és az utolsó akciónk. Végeztem. Munkára!


A visszatérés


Woode korán reggel érkezett vissza Pestre. Az iroda nagyon gyorsan rendelte vissza. Ez egy kissé meglepte, mert most kezdte teljesen visszaszerezni régi formáját. Napi hat vodka, két kevert után már egészen fickósan mászott végig négykézláb a kocsma ajtajától a szállásáig. A magánakciója után pedig teljesen úgy érezte, mintha még mindig dúlna a hidegháború. Úgyhogy amikor háttal kiesett a szolgálati autóból, amit leküldtek érte, hirtelen nem igazán tudta, hogy mi a helyzet, és hol van éppen.
Azt sem vette észre, hogy az autója mögött egy másik autóban már ott vár rá Gyugyu, a nagyon kemény, bosszúra szomjazva, egy csipesszel az orrán. Mióta kijött a szanatóriumból, nem volt képes szagokat elviselni. Az anyósülésen ott lapult az előre bekészített gránátvető. A terve egyszerű volt. Odahajt Woode kocsija mellé, majd kilő egy gránátot a szomszéd ház tetejére, ami egyenes behullik az ereszcsatornába, ami egyenesen az ügynök kocsija felé tereli a gránátot. Talán az orrcsipesztől, talán a bosszúvágytól nem vette észre azt a teherautót, amely, több száz kiló hallal megrakodva, az autója mögé tolatott.
Woode eközben már négykézlábra állt az aszfalton. Gyugyu elérkezettnek látta az időt a bosszú beteljesítésére. Ekkor azonban a mögötte álló teherautó több száz kiló halat zúdított Gyugyu nyitott cabriójába. Ekkor azonban elsült a gránátvető, és a robbanástól minden, ami a kocsiban volt, a levegőbe repült. A halak csak úgy záporoztak az égből. Woode ekkor már sikeresen felállt, és egy hanyag mozdulattal lesöpörte a haldarabokat a szmokingja válláról, majd elindult az irodába.
Egyenesen a főnök irodája felé vette az irányt.
-Á, Woode, már nagyon vártuk. Remélem, sikerült felfrissülnie.
-Mit mondhatnék főnök, a májam jobban rohad, mint valaha. Visszatértem.
-Ennek igazán örülök. Sajnos a helyzet igen súlyossá vált, ezért rendeltük vissza ilyen sürgősen.
-Ne csigázzon főnök, mert ma még nem ittam eleget.
-Az a helyzet, hogy a cégnél minden emberem kiesett, csak maga segíthet.
-Rátaláltak az ügyosztályra és likvidáltak mindenkit?
-Rosszabb. Mindenki szabadságon, és nyakunkon az ISO audit.
-Úgy látom, akkor tényleg szarban vagyunk. Van valami tömény magánál, főnök?
-Csak egy kis ablakmosó folyadék.
-Jó lesz. Szóval mi történt?
-Ezt a levelet tegnap kapta a köztársasági elnök. Olvassa!
-„Használt bútort, antikvitást azonnal, készpénzért megvennék. Hívjon a nap huszonnégy órájában!”. Végünk, ez komolynak tűnik. Az ürge profi.
-Bocs, Woode. Összekevertem, ezt olvassa!
-„T. Elnök Úr! Ma hajnalban embereim elrabolták a Magyarországon megtalálható Túró-Rudi-szállítmányt. Hogy teljesen biztos legyen afelől, hogy nem blöffölök, mellékelten elküldöm a kérdéses szállítmányok menetleveleit, és a csomagoláson található nyereményszelvényt, amit visszaküldve sorsoláson vehetnek részt, ahol több ezer értékes nyeremény talál gazdára. Tudom, hogy nemzetgazdasági szinten nem lenne nagy jelentősége az ellopott szállítmánynak, azonban biztos vagyok, hogy nem fognak ellenállást tanúsítani, és teljesítik a követeléseinket. Először is követelünk húszmillió forintot százforintos és egyforintos címletekben. Másodszor követeljük az országon belül bebörtönzött, Fessük zöldre a kék parkoló táblákat mozgalom aktivistáinak kiengedését. Végül követeljük a Barátok közt sorozat időpontjának módosítását 23:50-re. Amennyiben nem teljesítik a megadott feltételeket, a levél kézhezvételétől számított hetvenkét órán belül, megkezdjük a szalmonelavírussal megfertőzött szállítmány árusítását. Az árusítást sűrűn lakott helyen kezdjük meg, ahol, előzetes számításaink szerint, legalább százezer áldozattal számolhatnak. A pénzt az általunk kijelölt autóbontóban helyezzék el. Amennyiben nyomozást indítanak, azonnal megkezdjük az árusítást a határidő előtt. Üdvözlettel H.”
Woode még olvasgatta egy kicsit a levelet, majd homályos tekintettel felnézett a főnökre.
-Nem piskóta – bökte ki végül.
-Sajnos nem. Ellenőriztük a nyereményszelvényeket. Valódiak. Én már nyertem egy kétszemélyes utat a Kanári szigetekre, két nap múlva indulok. Megpróbáltuk lenyomozni ezt a H-t, de semmi. Konzultáltam a Nemzetvédelmi Hivatallal, hogy teljesíthetőek-e a feltételek. A pénz még összejönne, és van egy olyan politikai foglyunk, akire a levélben utalnak, de a harmadik nem fog menni. Ha a Barátok közt sorozatot olyan későre tennénk, abból komoly fennakadás lenne. Útlezárások, polgári engedetlenség, krónikus álmatlanság és még ki tudja mi. Valószínűleg a kormány is megbukna.
-Értem. Tehát le kell kapcsolnunk őket. Mi a helyzet a fenyegetéssel Mennyire komoly? Ennyi Túró-Rudit nehéz megfertőzni ilyen rövid idő alatt. Lehet, hogy csak blöff az egész.
-Sajnos nem. Pár napja eltűnt a Dunántúli Tejipari Vállalat egyik legkiválóbb szakembere. Ő képes rá. Dolgozott már a Gyermekélelmezési Vállalatnál. Ha valaki, akkor ő tudja, hogy hogy kell tömeges gyomorrontást előidézni. Az érintett cég pedig elmondta, hogy nem is olyan nehéz a dolog, csak egy kicsit hagyni kell állni a terméket. A hőfok azonban kulcsfontosságú. Ha kirakják a napra, akkor megolvad, és nem lehet újként eladni. Ha pedig hűtik, akkor nem romlik meg.
-Mit tudunk az eltűnésről? Hol tűnt el a szállítmány?
-Ez nehéz kérdés. Nem tudjuk pontosan behatárolni. Azt tudjuk, hogy hol látták utoljára, és merre indultak. Túl sok lehetőség nincs. A számítógépes fiúk a szükséges hőmérséklet alapján és a föld mágneses mezejének változása alapján sikeresen leszűkítették a területet. Egy háromszög alakult ki Győr, Debrecen, Pécs között.
-Ez igen. Nem hiába. Rájuk mindig lehet számítani.
-Tudom, le is küldtem őket egy kis csapatépítésre. Megérdemlik.
-Akkor mit tegyünk.
-Először is felveszi a kapcsolatot a fóti irodánk egyik emberével, majd lemennek egy Győr melletti kis faluba és csatlakoznak egy kenutúrához.
-Ez beválik, főnök? Mire alapozza a tervet?
-Semmire, de most hirtelen nem jutott jobb az eszembe. Nézze, felül tudják, mit csinálnak. Maga csak nézzen körül, sosem lehet tudni. Nem fogunk összevissza keresgélni mindenfelé az országban, annyira nem súlyos a helyzet.
-Akkor indulok.
-Sok sikert. Leléphet!


Roberto


Roberto lehúzta cippzárát. Minden csendes volt. A háttérben csak tücsökciripelés és békabrekegés hallatszott. Eljött a pillanat. Elővette szerszámát, és kilépett a sátrából. Nyugodt léptekkel felsétált a hídra. A táborban mindenki aludt. Megállt a korlát mellett, és biztos kézzel megragadta vastag, rúd alakú elemlámpáját, majd felkapcsolta. Ebben a pillanatban a híd alól halk csobogás hallatszódott. Odairányította méretes elemlámpáját. A fénycsóva élesen hasított az éjszakába. Egy békaember feje emelkedett ki a vízből.
Roberto kétszer ki-, majd bekapcsolta a lámpát, majd lejött a híd lábához. Mire leért, már vagy egy tucat békaember várta a parton.
-A szállítmány sértetlen? – kérdezte a legközelebbi gumiruhástól.
-Igen, főnök, minden simán ment.
-Rendben, emberek, pakolják be az árut a kenukba, nincs vesztegetni való időnk.
Roberto visszament a hídra, hogy onnan figyelje a műveletet. Roberto, a varázsló már régi motoros volt a szakmában. Némelyek úgy is ismerték a szakmából, mint a nagyon laza, aki nyáron motorozik. Már puszta alkata is tekintélyt parancsoló volt. Állandó jókedvével és mosolyával bárkit megtévesztett. Ő azonban tudta, hogy mi a dörgés. Fő profilja az orgazdaság volt. Kezdetben a piacról indult, de hamar beletanult mindenbe. Nem volt olyan, amit ne tudott volna eladni, vagy megszerezni. Hihetetlen emberérzékkel bírt. Ha bement egy boltba tíz percre, tíz perc múlva tudott az eladóról mindent. Ha még öt percig maradt, akkor már kötött egy előnyös üzletet is az illetővel. Ő volt a szervezet fő szervezője és esze, H, mint Huba jobbkeze. A mostani akció megszervezésében is jelentős szerepe volt. Az emberei már egy hete járták a Rábát a kenutúrával. Tökéletes álca volt, kiégett, pesti számítástechnikusoknak adták ki magukat, akik már beleuntak a monitor előtti ücsörgésbe, értelmetlen programok írásába, a projektmunkába, az illegális hackertevékenységbe, az előrecsomagolt, instant készételekbe. Így gyakorlatilag feltűnés nélkül tudták használni a műholdvevőrendszert, és lokátorkocsit, amely elővigyázatosságból figyelte a környező légteret. Még az sem szúrt szemet senkinek, amikor az egyik társuk fordítva ült be a kenuba.
A terv szerint a szállítmány biztonságba helyezése után várnak egy napot, majd az egészet átszállítják a legközelebbi diszkontáruházba. Ehhez készenlétbe helyeztek egy pénzszállító autót, amelyen feltűnés nélkül megközelíthették az áruházat. Az áruház parkolójában utána Whiskysnek álcázva magukat kirabolnák a kasszát. A nagy zűrzavarban simán be tudják csempészni az anyagot az élelmiszerrészlegre. Amikor a Túró Rudik már a helyükön vannak, akkor hamis reklámújságokkal nyári akciót hirdetnek a termékre. Roberto még megvárta, amíg az utolsó ládát is elrejtik, majd elvégezte a dolgát a hídon. Ez egy kódolt sms elküldést takart, amellyel nyugtázta a sikeres műveletet H-nak. „Rúd becsúszott oda, ahová egy rúd be szokott csúszni”.
Visszament a sátrához, becipzárazta, majd aludt tovább.


A fóti kapcsolat


Woode a megbeszéltek szerint a Csendes Zongorista bár előtt, egy utcatáblának támaszkodva várta a fóti kapcsolatát. A látszat kedvéért még bedobott pár Unicumot, hogy teljes hitelességgel vissza tudja adni a pesti alkoholista látszatát. Teljes nyugalommal imbolygott a lámpaoszlop mellett a lebukás minden kockázatát kerülve. Az utca csendes volt. A háta mögött halk zümmögéssel villogott a bár kék neonja. Csak egy fiatalember jött ki a bárból rajta kívül, aki egy lánnyal együtt taxival távozott. Az utca végén ekkor megjelent egy autó. Szép lassan közelített a bárhoz, majd megállt Woode mellett. Egy zöld színű bogárhátú volt, benne Lacival, a fóti kapcsolatával. Laci, az abszolút. A fóti iroda egyik legjobb embere. Több éles akcióban vett már részt Woode-val együtt. Több beceneve volt Corrado bajnok, fóti csávó és még sorolhatnám. Igazi szakterülete az autószerelés volt. Mindenhez értett, ami egy sportautóval kapcsolatban szóba jöhet. Szinte bármilyen autóból képes volt pár óra leforgása alatt Corradová alakítani. Ha kezébe adtál egy autóalkatrészt, már benn is volt az autó alatt, nyakig olajosan. Felidézte egyik akciójukat a Közel-Keleten. A Sivatagi Vihar alatt odaküldték őket a helyszínre. A legjobbakra volt szükség, tehát menniük kellett. Hamisított Saddam Hussein plakátokat kellett a vonalak mögé juttatni, amin Saddam éppen gyantázza a lábát és Organics samponnal mossa a bajuszát. Úgy alakultak a dolgok, hogy mélyen az elhárítási vonalak mögött rekedtek. A Hummel terepjárójuk a sivatag közepén megadta magát. Körülöttük tele volt a sivatag ellenséges tankokkal. Előttük ellenség, hátukban ellenség, mellettük pedig egy bulvárlap fotósai, akik éppen Spice Girlről készítettek aktképeket. Laci ekkor nem egészen egy óra alatt lezavart egy komplett motorgenerált, úgy, hogy a végén még a kárpitokat is kiporszívózta.
-Csá, Woode! Már régen találkoztunk akcióban. Pattanj be, csak ne hányd le a bőrülést, most kentem át őket.
-Helló, Laci!
Woode megfontolt, ám igen laza mozdulattal, fejjel beesett az első ülésre. Laci gázt adott, és a bogárhátú hatalmas füstöt eregetve elcammogott.
Pár óra múlva Woode már kezdett kitisztulni.
-Mi a helyzet nálatok? – kezdte a beszélgetést Laci, az abszolút. – Szőke Ciklon még ott dolgozik?
-Persze, eredményesebb, mint valaha. Most éppen az argentin közigazgatási rendszer megbénításán dolgozik.
-Még mindig úgy issza az ecetet, mint régen?
-Hát van huzatja, az biztos.
-Emlékszem a régi akciómra vele együtt. Dél-Amerika, gorillák a ködben, gerillák a fákon, egy kihúzható ágy kettőnknek. Nem volt egyszerű.
-Nálatok mi a helyzet?
-ISO 9002. Nagyon kemény. Kimondottan örülök a mostani akciónak, legalább elszabadulhattam az auditorok elöl.
-Ne is mondd, engem is megszorongattak a múltkor. Képesek voltak megkérdezni, hogy normál körülmények között, a sivatagban, egy Moszad-ügynökbe hány golyót kell lőni, ha délkelet felöl erős hidegfront közeledik.
-És mennyit?
-Nem tudtam megmondani. Mondtam, hogy nézzék meg az „Idegen ügynökök proaktív kiiktatása különböző terepviszonyok között” folyamatábrát az intraneten.
-Hiába, nem tudják ezek, hogy milyen valakit szitává lőni.
-Tényleg, hogyhogy nem Corradóval jöttél?
-Ne is kérdezd. A szerelőnél van. Először beszart a klíma, utána kezdett vacakolni a fék. De most legalább beépítettem egy mp3 lejátszót a verdába.
-És most mi a további program?
-Nem tudom. Úgy érzem, hogy egy kicsit húz balra ez a szar. Ha megérkeztünk, alámászok, megnézem.
-Én most az akcióra gondoltam.
-Ugyan már, ne idegesítsd magad. Kitaláljuk. Arra gondoltam, hogy Győrben beugorhatnánk egy McDonaldsba. Rám férne egy eperfagyi.
-Megdumáltál.
Amikor a célterületre értek, Woode, a profi és Laci, az abszolút, gyorsan szemügyre vették a térséget, a lehetséges rejtekhelyeket, és az elmúlt órában a térség felett készített műholdfelvételeket. Az egyik képen egy szabadtéri pornófilmforgatás helyszíne látszódott, amiről kértek pár nagyítást későbbi elemzésre. Több órányi elemzés után csakis egyetlen fotó kecsegtetett egy halvány reménnyel. A képen egy férfi állt, kezében egy elemlámpával. Woode-t ez nem igazán hagyta nyugodni. Túl valószínűtlen volt az egész. Egy férfi, elemlámpával, este a hídon. Ráadásul a híd alatt volt egy folyó, ami pont átfolyt a híd alatt, méghozzá pont este, és folyásiránnyal megegyező irányba. Tudta, hogy van rá reális magyarázat, de az ösztönei nem hagyták nyugodni. Egy fél üveg vodka elfogyasztása után már egyre gyanúsabbá váltak a körülmények. Ehhez még hozzájárult az a tény, miszerint a közelben tartott fellépést Kozsó és az üstökösként feltűnt, megasztár, bombaként berobbant, szenzációs popcsapat. Túl sok volt a gyanús körülmény. Úgyhogy amikor Woode így szólt Lacihoz:
-Hánynom kell – majd kihányt a kocsi ablakán
Laci, az abszolút is tudta, hogy ott lesznek az eltűnt Túró Rudik.


Barbara26


Késő este értek le a táborba. A tábor teljesen nyugodt volt. Mielőtt leértek volna, még beugrottak a legközelebbi falu polgármesteréhez, akinek vázolták a kialakult, nemzetközi válsággal fenyegető helyzetet. A polgármester biztosította őket afelől, hogy bármikor segít trágyát lapátolni a talicskájával, a megye teljes területén, csak hívják, ha szükség van rá. Woode-t ez megnyugtatta. Jó volt tudni, hogy valakire számíthat, ha az akció balul sülne el. Még nem akart túl korán biztató jelentést küldeni az irodának, nehogy elbízzák magukat, és megfúrják az állásából. A jelentésébe csak annyit írt bele, hogy a folyó vízállása egy kicsit alacsonyabb az átlagosnál. Ezzel el lesznek az elemzők és Aigner Szilárd egy darabig. Mi van ugyanis, ha tévedett, és az a férfi a hídon a folyó olajtartalmát vizsgálta az éjszaka közepén.
A jelentés elküldése után aztán sátrat vertek, és várakozó álláspontra helyezkedtek.
Másnap reggel Woode arra ébredt, hogy mozog a sátor oldala. Egy ragadozó gyorsaságával és ügyességével ugrott ki a sátrából, ami azonban zárva volt, mert elfelejtette kinyitni az ajtót. Miután kiszabadította magát a kötelekből, felmérte a helyzetet.
Egy lányt látott a sátor mellett, amint letekeri a lábáról az oldalmerevítő zsinórt. Woode odament a lányhoz, hogy segítsen neki kiszabadulni.
-Hadd segítsek.
-Nem kell, megy egyedül is.
-Bocsánat, csak segíteni akartam. Hadd mutatkozzam be, Woode – nyújtotta kezét a lány felé, aki mostanra már kiszabadította magát a zsinórok közül.
-Barbara. Barabara26.
-Ismerős ez a név. Járt valaha, szerb fegyveresnek öltözve, a volt Jugoszláviában?
-Nem igazán. De ezt a dumát már hallottam.
-Megvan, akkor a chaten találkoztunk.
-Igen, ott gyakran megfordulok különböző álneveken, hogy értelmesnek látszó párbeszédeket folytassak férfiakkal, akikkel elhitetem, hogy érdekel az, amit irkálnak nekem.
-Szeretem a titokzatos nőket.
-Nyilvánvaló. Felmegyek az Internetre, belépek a chatre valami idétlen azonosítóval, és titokzatosnak látszom. Ha kiderülne, hogy üres a fejem, mint a lufi és unalmas vagyok, mint egy utántöltős folyékony szappan, és van egy barátom, aki érthetetlen módon rám se bagózik, akkor csak otthon ülhetnék, epilálhatnám a lábam, hogy átmenjek a selyemteszten, vagy cserélgethetném a szárnyas betéteket, hogy utána elmehessek vízisíelni.
-Most egyedül vagy itt?
-Nem, a bátyámat várom, akivel itt találkozunk. Egy közös barátunk, Roberto hívott le a túrára. Ő a főszervező.
-Meghívhatlak egy reggelire? Láttam az út mentén egy büfét.
-Rendben.
Mielőtt elindultak a büfébe, Woode megkereste Lacit, aki éppen az autó alatt szerelt.
-Laci, utána kéne nézni egy Roberto nevű embernek. Úgy hallottam, ő itt a főszervező. Most elmegyek az egyik ismerősével enni, és meghívatom magam ehhez a Robertohoz. Körülnézünk nála egy kicsit, hátha van egy-két árulkodó nyom.
-Jó, elintézem. Már úgyis elegem van ebből az ócskavasból. Már a féltengelyt is kicseréltem, de semmi.


A Hős


A büfébe megérkezve Woode rendelt valami könnyű reggelit, ami kimerült egy füstölt oldalasban.
-Pontosan ki ez a Roberto?
-Csak egy jótevőm, semmi több. Egyedül nőttem fel a bátyámmal együtt. Korán csöppentem bele a nagybetűs életbe.
-Gondolom, korán elhelyezkedtél valahol, hogy eltartsd a családod.
-Igen, miután elvégeztem pár, végzettséget adó iskolát, én lettem a legkeresettebb hosztesz Budapesten. Később jöttek az aktképek, utána pedig külföldön forgattam. Amikor már elég pénzem lett, akkor elkezdtem utazgatni. Olyan helyeken jártam, hogy nem is hinnéd. Debreceni Nagytemplom, Aggteleki-cseppkőbarlang, Fertőrákosi Kőfejtő, a tatabányai turulmadár és jártam még a paksi atomerőműben.
-Nem semmi. És Robertot honnan ismered.
-Egy kultúrházból. Éppen HKK bajnokságot rendeztek, amin ő is ott volt, nagyon nagy játékos. De van nekem egy hősöm, aki állandóan vigyáz rám, akire mindig számíthatok.
-Ki lenne az?
-A tv-maci. Tudom, hogy hülyén hangzik, de gyerekkorom óta figyelem, és csak én ismerem igazán. A tv-filmekben ott rejlik az egész élete.
-Ez érdekesen hangzik.
-Elmeséljem?
-Persze, mindig is nagyon foglalkoztatott a tv-maci.
-Egy kis erdőben nőtt fel. Nagyon sok testvére volt, de később egyedül maradt. Néhány testvérét még kicsi korában cirkuszba vitték, néhányat pedig megválasztottak parlamenti képviselőnek. Neki kellett gondoskodnia az egész családról. Elment hát a polgármesteri hivatalhoz, ahol kiutaltak neki egy egyszobás lakást. Azt a lakást, amit a filmben látni.
-De ott mindig egyedül lehet látni.
-Igen, később kezdődtek a bajok. Nem bírta a magányt, már csak ő marad otthon a testvéri közül. Az utolsó testvére elment Medve sajtot reklámozni, már csak ő gondoskodott a szüleiről. Egyik tavasszal azonban a szülei meglátták az árnyékukat, és többet nem jöttek ki a családi barlangból, így végképp magára maradt. Eleinte egyre több zacskós levest evett, majd rátért az öt perc alatt elkészíthető készételekre. A mélypont akkor jött el, amikor elkezdett víz hozzáadásával elkészíthető félkész fahéjas süteményt enni esténként.
-Kemény élet lehetett, és aztán mi történt vele?
-Lehetett látni, ahogy egész nap a TV előtt ül, és kapcsolgatja. Utána látott egy helyszíni közvetítést az egyik vidéki diszkóból Zsuval, és elhatározta, hogy megnézi a helyet. Ott aztán nyomott egy kis gyorsat, és egész este pörgött. Reggel aztán amikor felébredt, a bohócot találta az ágyában, de akkor már nem volt visszaút. Utána megbarátkozott a helyzettel, a bohócról utána kiderült, hogy valójában transzvesztita volt, de ez már nem zavarta a hősömet. Minden este szépen fogat mosott, olvasgatott egy kicsit, és lefeküdt aludni. Ő az én hősöm, akire mindig számíthatok.
-Szép történet.
Miután Woode reggeli után elköszönt Barabara26-tól, de még célzott rá, hogy szívesen lejátszana egy HKK-partit Robertóval. Elindult visszafele a tábor felé, és közben egyfolytában arra gondolt, ez a csaj nem normális.


A kártyaparti


Másnap reggel Woode és Laci megjelent Roberto sátránál, hogy körülnézzen egy kicsit.
-Üdvözlöm, Woode, Barbara26 mesélt magáról. Mondta, hogy játszana velem egy partit.
-Igen, ön igen jó játékos hírében áll.
-Fáradjon beljebb szerény sátramba.
-Igazán mutatós kis sátor.
-Hát igen, hatan rakták össze két óra alatt, és ez még csak elősátor. Látnia kellene az egészet, igaz, még én is csak képen láttam, összerakni még nem sikerült.
-Igen, minden a rudakon múlik.
-Mire kíván ezzel célozni?
-Én semmire, csak egy rúd lehet túróból, és acélból is, nem mindegy.
Roberto most láthatóan zavarba jött kissé, de aztán újra felvette laza mosolyát.
-Játsszunk talán egy partit, ha nincs ellen kifogása!
-Persze, miért ne, ezért vagyunk itt, vagy mi a túró.
Roberto arcán ismét komorabb arckifejezés jelent meg.
-Barbara, elővennéd a két paklit a csomagok közül, ha megkérhetlek? Ott vannak a sóletkonzerv és a pacalpörkölt mellett.
Barbara elővette a paklikat.
-Nos, uraim, elmondanám a játékszabályokat. Öt lappal játszanak, a maximális VP száma nem mehet húsz fölé. A maximális ÉP szintén húsz. Egyéb szabálylapok alkalmazása tilos. Az őrposzt mérete három – ismertette a szabályokat Barabara26, miután odaadta a paklikat.
Woode megnézte a leosztást. Kezében volt egy Alpesi tehén, Gyilkos mókus, Kputtyintó csalán, és két bűbáj. Tudta, hogy csak akkor van esélye, ha egyetlen, döntő ütést ér el, ezért a Gyilkos mókus a kettes sebzésével szóba sem jöhetett. Roberto eközben lejátszott egy Szeppent rákfattyot. Ez igen veszélyes helyzet volt. Egy Szeppent rákfatty egy profi játékos kezében, ráadásul a parti elején, könnyen eldönthette az eredményt. Woode tehát várt, tudta, hogy kockáztatnia kell. A két férfi között valósággal szikrázott a levegő. Ekkor húzott egy Kaffogó hebrencset. Ez most jókor jött. Lejátszotta. A Szeppent rákfatty ekkor megint sebzett. Tudta, hogy már nincs sok ideje. Lépnie kell. Feltolta Kaffogó hebrencset az őrposztba, hogy blokkolja a Szeppent rákfattyot. Ellenfele ekkor egy újabb Szeppent rákfattyot játszott le az asztalra. Woode megint kellemetlen helyzetbe került. Egy Szeppent rákfatty az asztalon éppen elég kilátástalanná tudja tenni az ellenfele helyzetét, de két Szeppent rákfatty már kimondottan kilátástalanná tudta tenni az ellenfél helyzetét. Tudta, hogy hiába játszik le még valamit, hacsak nem repül, Roberto simán átüt az őrposzton. Roberto ekkor feltolta a két rákfattyot, majd kijátszott egy Erő ökle és egy Vérengzés varázslatot. Neki nyolc ÉP-je volt, míg ellenfelének tizennégy. Ha most beüt, vége mindennek. Roberto kijelölte a támadókat, és ütött. Woode ekkor egy laza mozdulattal ledobta a Kürtszó varázslatot, amivel hárította az ütést, így Szeppent rákfatty csak a gazdájára ütött. Ezzel nyerte a partit.
-Nem minden Túró Rudi, ami pöttyös – törte meg a csendet végül.
Roberto láthatólag megpróbált uralkodni magán, de látszott, hogy nem a vereség zavarta, hanem a megjegyzés a parti végén.
-Nos, öröm volt játszani magával, Woode, de ha megbocsát, indul a csapat a következő állomásra, és össze kell pakolnunk.
-Persze, öröm volt magával játszani.
Amikor Woode kilépett a sátorból, már tudta, hogy Roberto lesz az emberük.


Az erősítés


-Nos, mi a véleményed, Laci?
-Hát nem tudom, meg kéne még nézetni a lengéscsillapítókat.
-Én Robertóra gondoltam.
-Persze, én is, de attól még meg kéne nézetni a lengéscsillapítókat. Valószínűleg jó volt a megérzésed, tényleg köze lesz a dologhoz. Akárhányszor megemlítetted a túró szót, villámokat szórt a szeme. Bár ettől még lehet laktózallergiája is. Persze, jobb lenne leszőnyegbombázni az egész partot. Este már otthon is lennénk.
-Igen, erre már én is gondoltam, de mit szólnának az állatvédők. Ekkora halpusztulást még a románokra is nehéz lenne ráfogni.
-Meg van kötve a kezünk.
-Megmondom, mit csinálunk. Írok egy jelentést az irodában, amiben burkoltan, de azért leírom a helyzetet. Mondjuk, idézek a Vízkereszt vagy amit akartok drámából, azt úgysem lehet értelmezni. Nem árt, ha fent is tisztában vannak a helyzettel, ha mégis erősítés kell, azért legyen kire számítani. Arra az esetre, ha mondjuk, mégis meg kéne szórni a Kisalföldet pár megatonnányi atommal. Sosem lehet tudni.
-Rendben, én megnézem, hogy mire jutottak bent a fiúk Robertóval. Utána még ráérek aláfeküdni a kocsinak.
Amikor Laci visszatért a sátrához, megjött a fax. Woode-nak jó volt a megérzése. Roberto már ismert volt az iroda számára. Az iroda szerint minden jel arra mutatott, hogy Roberto képes az ilyen kaliberű akció megszervezésére. Az aktákban felmerült Barbara26 neve is. Kiderült, hogy Barabara26 bátyja Gyugyu, a nagyon kemény volt, akit a rendőrség nagy erőkkel figyelt vidéken. A jelentések szerint Gyugyu éppen az ottani tejüzem ellen készült szabotázsakciót végrehajtani. Gyugyu kettős játékot játszott. Egy részről benne volt a kisalföldi tejmaffiában, de egy szervezet is megkente. Minden arra mutatott, hogy ez a szervezet egyezik a H, mint Huba által vezetett szervezettel.
Amikor mindezt Laci elmesélte Woode-nak, az elhatározta, hogy bevonja Barbara26-ot az akcióba. Most minden segítségre szükségük lesz.
-Szépen kitervelt kis összeesküvés, de hiába. Le kell őket buktatni. Semmit nem érünk azzal, ha most csapunk le Robertóra. Ha nincs nála egyetlen Túró Rudi sem, akkor hiába. Holnap reggel pedig továbbindulnak, és akkor elveszítjük a nyomukat.
-Egyet se félj Woode, gondoltam mindenre. Tegnap, miután lecseréltem az olajat, kapcsolatba léptem a fóti irodával, és kértem erősítést. Ideküldenek egy terepjáró Trabantot. Még annak idején az NDK-ban fejlesztették, nagyon ott van a szeren a kicsike, azzal mindenhová követhetjük őket.
-De ők kenuval mennek, mi van, ha bemennek a susnyákosba, akkor hogy követjük őket?
-Ne vicceljél, egy terepjáró Trabant nem ijed meg egy kis susnyákostól.


A bosszú


Woode behívta Barbara26-ot este a sátrába, hogy közölje vele a rossz hírt, és megkérje arra, hogy segítsen lebuktatni a bandát. Egy kissé rossz érzése volt, hogy be kell avatni a lányt, mivel ezzel kockára tette az életét. Amikor aztán belegondolt, hogy lesz még kivel chatelni az Interneten, a félelmei eloszlottak.
-Nézd, Barbara, valamit el kell mondani.
-Mondjad?
-Az a helyzet, hogy én egy kormányügynök vagyok, nem csak egy egyszerű kiránduló.
-Na és, mit mondjak erre?
-Az a helyzet, hogy a bátyád, Gyugyu, a nagyon kemény, már sosem lesz olyan kemény, mint régen, ugyanis kinyírták.
-Ez borzalmas, de ugye a tv-acit nem vették le a műsorról?
-Azt hiszem, nem, de hidd el, hogy ez nekem is nagyon nehéz.
-Hogy történt, ki tette?
-Én is csak a jelentésekből olvastam, bár állítólag ott voltam, de nem emlékszem, olyan hirtelen történt. Ráborult hatszáz kiló tonhal. Kezdetben azt hitték, hogy baleset, de kiderült, hogy a halakat reggel lopták a határon. Tényleg borzalmas eset, bár már láttam különösebbet is. A legrosszabb még hátra van, felkészültél?
-Persze, bekentem magam izzadásgátlóval, ha esetleg végigfutna rajtam a hideg, meg a meleg.
-Az a helyzet, hogy a bátyádat az a szervezet lőtte le, akinek Roberto is dolgozik. Most is benne vannak egy akcióban, amit ő vezet. Segítened kell nekem.
-Persze, mondd, hogy mit tegyek.
Woode ezután részletesen elmagyarázta tervét. Adott a lánynak egy telefont, amivel hívhatta az iroda központi zöld számát, ahonnan a hármas gomb lenyomásával kérhette az operátort, aki át tudta kapcsolni a hívást. A lánynak csak annyi dolga volt, hogy értesíti, amint meglát valakinél egy Túró Rudit. Egy kicsit aggódott, amikor kilépett a sátorból, de végül is darab, darab gondolta magában.
Roberto kora hajnalban bontott tábort és indult tovább a folyón. Woode és Laci bevárta az erősítést. Pár óra múlva megérkezett a terepjáró Trabant, illetve az iroda által idevezényelt kaszkadőrstáb, akik éppen a Hídember forgatásáról értek ide és osztrák császári lovas huszároknak voltak öltözve.
Woode elmagyarázta az embereknek, hogy mi a terv. Feltűnés nélkül követik a célpontot a folyó mentén, majd a lány jelére lecsapnak. Minden a pontos időzítésen múlott. Addigra már nagy erőket vontak össze az iroda részéről. Leállították az összes pöttyös Túró Rudi reklámot, és az összes szarvasmarhát gyári számmal látták el. Kiürítették a Mozambiki nagykövetséget, és készültségbe helyezték a dunai aknafelszedő flottillát. Woode, a profi, és Laci, az abszolút tudta, hogy ez a végső stádium, itt már nem szabad hibázni.


A végső csapás


Barbara26 a túra legutolsó hajójában utazott, így szemmel tarthatott mindenkit. Az egész nap eseménytelenül telt. Estére már kezdte azt hinni, hogy Woode tévedett, és Robertónak nincsen köze a Túró Rudihoz, sem a gyilkossághoz. Amire partra húzták a kenukat, még azt is kezdte elhinni, hogy a benzináremeléseket az olaj világpiaci árváltozásai indokolják. Ahogy azonban benézett Roberto sátrába megpillantott egy nagy halom Túró Rudit. Gyomra kissé felkavarodott, hirtelen realizálódott benne, hogy az, akit eddig pártfogoltjának tartott, valójában olyan ember, aki képes volt hatszáz kiló hallal hidegre tenni a bátyját. Visszament tehát a sátrába, hogy értesítse Woode-t, azonban a központ olyan lassan kapcsolta az operátort, hogy eközben valaki belépett a sátorba. Hiába próbálta magyarázni a dolgot azzal, hogy ő csak az internetes szaktanácsadással foglalkozó számot akarta felhívni, mert a modemét nem látja a számítógépe, végzetesen lebukott. Most már csak abban reménykedhetett, hogy Woode nem hagyja egyedül.
Eközben az iroda emberei, élükön az álcázott, katonai terepjáró Trabanttal az élen, követték a bandát a táborhelyre.
-Mi a véleményed, Laci, nem kéne tennünk valamit?
-Nem tudom, ha felemelem a jobb karomat, akkor belehasít egy éles fájdalom a hátamba. Talán be kéne vegyek valamit.
-Én most a rajtaütésre gondoltam.
-Ja, persze, gondolom a csaj már régen lebukott. Rossz ötlet volt felhívatni vele a zöld számunkat. Akkora a várakozási idő, hogy annyi idő alatt simán lebukik.
-Lehet, hogy igazad van, beszélek az emberekkel.
Ekkor a kaszkadőröket irányító tiszt kopogott be a Trabant ablakán.
-Üzenet érkezett az irodából.
-Köszönöm! „Duguláselhárítás, vízvezeték-szerelés, csőtörés esetén azonnali javítás a nap huszonnégy órájában.”
-Elnézést, összekevertem. Ez érkezett.
-„Mindenben szabadkezet kapnak. Minden eszköz a rendelkezésükre áll. Sok sikert!”
-Rendben, akkor mutassuk meg, hogy ki nézett több amerikai akciófilmet.


Elektromos fűnyírógép


Woode kiszállt az autóból, és végigsétált a lovas huszárok előtt.
-Nos, uram, az akció nem lesz egyszerű. Nem garantálhatom, hogy rajtam kívül visszajön-e valaki az akcióból. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy kit érdekel ez most ebben a válságos helyzetben. Az válasz egyszerű. Senkit. Most azonban ne erre gondoljanak. Részt vehetnek egy újabb titkos akcióban, amit legalább ötven évig titkosítanak, tehát még a saját gyerekük sem fogja megtudni, hogy miért estek el ma. Térjünk rá a részletekre. Az ellenséges erő előttünk körülbelül, száz méterre helyezkedik el. Számuk és fegyverzetük ismeretlen. Az akciót éjszaka hajtjuk végre, mert nappal túl egyszerű lenne, és mi profik vagyunk, akik nem szertik a könnyű akciókat. Nem túl sokat fognak látni, ezért azonosításként jelszót fogunk használni. Ha azt hallják, hogy elektromos fűnyírógép, akkor azt válaszolják, hogy körforgó személyfelvonó. Nem lift, nem páternoszter, hanem körforgó személyfelvonó. Jegyezzék meg, mert az életük függhet tőle. Ha nem jön idejében a válasz, akkor lőjenek, ne foglakozzanak semmivel. Ha nem tudja a választ, lehet gyerek, öreg, BKV-ellenőr, maguk lőnek. Ha nem tudta a jelszót, akkor az az ő baja. Mindenki két golyót kap az akcióra, mert most pillanatnyilag nincs több, tehát csak akkor tüzeljenek, ha biztos a cél, vagy szeretik a kihívásokat.
Miután mindenki ellenőrizte a felszerelését, v-alakzatban elindultak. Az ellenség tábora csendes volt. Pár árny mozgott csak. A szürkületben kivehető volt, ahogy ládákat cipelnek, és rakodnak fel egy pénzszállító autónak látszódó furgonba. Woode hátranézett, és megadta a kézjelet, ami jelezte a támadást. Nesztelen árnyakként haladtak előre, amikor a bokor mellől egy csoport ember bukkant elő, amint éppen a sliccüket húzzák fel. Woode tudta, hogy most már nem kerülheti el az összecsapást. A csendes tábor hangyabolyként elevenedett fel a bokorból előtűnő férfiak kiabálására. Az eddig rendezett alakzat tejesen felborult. Néhol hallotta a felhangzó elektromos fűnyírógép kiáltásokat és a legváltozatosabb válaszokat. Panorámalift, körhinta, teherlift kiáltások vegyültek a lövések hangjába. Amikor elfogyott a muníció, emberi testek feszültek egymásnak. Woode ekkor megpillantotta Robertót, amint egy csomag Túró Rudival próbál egérutat nyerni. Ő azonban lendületes mozdulattal elévágódott, felkészült a küzdelemre. Felidézte az irodánál tanult harcművészeti ismereteit. Védekező állásba helyezkedett, és várta a támadást. Annyira elmélyült a gondolataiba, miközben felvette védekező állását, hogy nem vette észre, amint Barbara26 megjelenik ellenfele háta mögött. Barbara26 már nem mérlegelt. Nem gondolt az éhező afrikai emberekre, az AIDS-betegekre, a globális felmelegedésre, a szárazságra, bármikor becsapódható meteoritokra, a környezetszennyezésre, sőt még a Barátok közt utolsó epizódjában történtekre sem, ahol Julcsi néni megtudta, hogy ő gyakorlatilag nem is Julcsi néni, hanem férfi, Bélának hívják, és három gyereke van vidéken. Egyszerűen csak a bosszú hajtotta, hogy megbosszulja Gyugyut, akiről köztudott volt, hogy nagyon kemény. Egyetlen dörrenés, és Roberto bábuként rogyott össze Woode előtt. Woode visszahelyezkedett alapállásba.
-Vau, ez nem volt semmi, kislány.
Ahogy körülnézett, látta, hogy minden embere túlélte a kalandot, illetve csak egy-kettő veszett oda, de üsse kő. Laci sétált végül oda hozzá, körülnézett, majd megszólalt.
-Elugrunk a Mekibe?
-Ja.