Boldogságot hozó Beatrix
Ajándék az élettől, vagy ???
bebocsátást nyersz az előtérbe..
megállsz,majd megpillantod az ajándékot...
ott hever,rád vár...
gyönyörő csomagolásban,piros masnival átkötve...
szíved lüktet az izgalomtól...
fejben már le is zongorázod ,mire is lesz jó neked...
vagy ha még sem.hát majd gyönyörködhetsz benne ...
egy darabig"...biztosan...
nem bontod ki még jó ideig...
majd...
eluralkodik rajtad a kíváncsiság..
szép lassan,finoman elkezded lefejteni róla a pompás csomagolóanyagot...
s lám,egy tündér röppen ki..
porcelán arcocskáján,egy könnycsepp gördül végig... így szól:
féltem egyedül...
miért nem engedtél szabadon?
válasz nem jött...
mert csak egy lehetett volna...
uralt a csomagolás varázsa..
a tündér belenézett értetlen szemébe..
majd tovaröppent a szabadságbuborékok hátán...
röptében, egy könnycseppe rád hullik...
megérted mit tettél...
soha többé díszes csomagolás...soha..elhatározod...
üvegládikóban szeretnéd életed következő ajándékát...
minden nap egyre nagyobb izgalommal várod...
hogy mihelyt megpillantottad azonnal a szabadság útjára eresszed..
hisz most már megtanultad ha így teszel örökre a közeledben marad
a tündér , selyem szárnyaival a boldogság pillekönnyű harmatát
rád szórva...