kis Betti
Sorsüldözött
Megint megesett velem, ismét egyedül lettem.A sötétség
elszomorít már árnyakat se látok.Senki nem keres
én keresek mindenkit.Hiába a telefon néma mint a szomorú
nimfa, reménykedek:talán holnap? kérdem magamtól.Kinézek
az ablakon, a hideg levegõ rámárad, számolom a kopár
fákat.Egyedül vagyok és csak magamra számíthatok!
Úgyérzem bûnös múltam miatt üldöz
a sors.De egyszer ennek véget vetek.