Rittinger Győző
Nyilt levél a szerelmestől szerelmének
Lenni, vagy nem lenni?
Ez nem lehet kérdés.
Ám hallgatni, vagy beszélni?
Inkább ez a nagy bökkenő.
Majd minden nap látlak, érzem illatod,
lesem minden mozdulatod.
Próbálok pár percet ellopni életedből azzal,
hogy ha tudok - még ha nem is sejted miért - melletted vagyok.
Nem hirtelen fellángoló érzés ez,
mi elsöpör mindent a fejemben,
majd elcsitul csendesen.
Lassan húzol magadhoz,
lekötve összes gondolatom.
Először csak egy röpke pillanat, majd egy érzés,
mitől szabadulni nehéz.
Ha itt vagy,
mintha felborulna a földmágnesesség,
lelkem, mint megkergült iránytű, csak feléd mutat.
Aztán hirtelen azon kapom magam,
csak te vagy fejemben, s semmi más gondolat.
Mégis mi vonz benned ennyire?
Álomkép lennél csupán, mivel elringatom túlzottan hétköznapi valómat?
Néha azt kívánom, bárcsak ne láttalak volna meg soha,
vagy lennél csak egy idegen,
ki ismeretlen sziget a milliárdok tengerében,
s nem kötötte volna össze a sors ilyen szorosan mindennapjainkat.
Lehetnél te egy, én egy, kik összefutnak a barátok révén,
és onnan szépen gombolyítják tovább a fonalat.
Csak egy félig ismerős, kinek a haverom, ha jó kedve van, esetleg bemutat.
Csendben figyelnélek, megpróbálva kifürkészni minden óhajodat.
Imponálni próbálnék neked, s mesélnék viccet, hátha meghallom édes nevetésed,
csengő kacajodat.
Eléd kellene álmon talán,
megosztanom veled mindezt, s nem bele gondolni, mindez mit okozhat?
Nem, azt hiszem, mégsem fedhetem fel magam.
Túl suta a beszéd, túl hitvány a szó, mit bárki is kimondhat.
Mi van, ha nem tetszik, mit mondhatnék?
Talán kinevetnél, vagy szánnál a sok ostoba érzelemért.
Nem férne meg a fejedben rólam lévő kép a valósággal többé.
Feszengő csend, kínos pillantások jellemeznénk az elkövetkező,
monoton hétköznapjaimat?
Lennénk csak két ismerős, kikkel megesett a rossznyelvek szerint AZ,
bár nem biztos, hogy igaz?
Megszűnne az álom, mibe most kapaszkodom oly erősen nap, mint nap?
Úgy hiszem, nem kapnék levegőt sem, hiába zihálna tüdőm hasztalan.
Inkább várok tovább, míg az idő nem ad kedvezőbb alkalmat.