Eksztázis

Kopp Lukácsnak már két napja influenzásan feküdt a felesége. Harmadnap délben csöngetni kezdett hivatali szobájában a telefon. Valami Cseténé vagy Csekéné jelentkezett, akirõl kiderült, hogy a Koppék szomszédjában mûködõ tánciskolában dolgozik mint ruhatáros. Tõle tudta meg, hogy felesége jobban van ugyan, de még lázas, és emiatt nem bírt átmenni a telefonhoz. Azt üzente Cseténével, hogy hozzon haza egy kiló kenyeret és húsz deka felvágottat; minden egyéb van otthon.
Ettõl a megbízatástól kellemes izgalom fogta el Lukácsot. Jutka, a felesége, még sohasem kérte meg ilyesmire. Példás háziasszony volt, maga vásárolt, fõzött, mosogatott, takarított és mosott, ellátta két kisgyermeküket és férjének sokat betegeskedõ idõs édesanyját. S ha Lukács nagylelkûségi rohamaiban fölajánlotta, hogy segít a háztartásban, mindig elhárította.
Így tehát Lukács, akinek sok-sok esztendõ óta nem kellett bevásárlásokkal bíbelõdnie, izgatottan tervezgetni kezdett. Épp aznap kapta meg félhavi fizetését; elhatározta, hogy felvágott helyett sonkát visz haza, kenyér he1yEtt pedig zsemlét vagy kalácsot, vagy másmilyen finom péksüteményt. Aztán átment a kalkulációs osztályra, ahol egy barátja dolgozott.
- Kérlek szépen - érdeklõdött -, hol lehet sonkát kapni? A barátja rábámult.

- Majdnem minden csemegésnél. Itt a sarkon is szokott lenni.
- Csak szokott? - kérdezte Lukács, és gondterhelten visszament a biztosítási osztályra.
Ha a sonka beszerzése ilyen bizonytalan - gondolta , akkor talán kár is itt, a hivatal környékének félreesõ utcáiban kísérletezni. Az lesz a legokosabb, ha bevillamosozik a Belvárosba, megveszi a sonkát, és ugyanazzal az átszállóval hazamegy. Minthogy nem tudta az üzletek záróráját, bement a fõnökéhez, és Jutka betegségére hivatkozva, egy órával a munkaidõ vége elõtt elkéredzkedett.
A Ferenceseknél szállt le. Mindjárt talált egy csemegeboltot. Méghozzá olyan szépet és fényeset, hogy szívét valamilyen ünnepi, lebegõ érzés fogta el, mint amikor az ember egy kivilágított templomba lép.
Itt biztosan lehet sonkát kapni - gondolta örvendezve: s miközben sorban állt a pult elõtt, nemcsak egy tál halovány rózsaszínû sonkát vett észre, hanem mindjárt mellette, egy másik tálon, ugyanolyan vékonyra szeletelt téliszalámit. Elhatározta, hogy tíz deka sonkát és tíz deka téliszalámit vesz, amit a segéd készséggel le is mért neki.
- Mást nem tetszik parancsolni? - kérdezte aztán.
- Nem kérek semmit - mondta Lukács, s egy gyors pillantást vetett az árukészletre. - Ez micsoda, kérem?
- Kolbászkrém - mondta a segéd.
Ettõl a szótól, nem tudni, miért, Lukács szájában öszszefolyt a nyál. Ráadásul a kolbászkrém tubusba volt csomagolva, mint a fogpaszta. Lukács még sohasem evett tubusba csomagolt élelmiszert.
- Kérek egy tubussal - mondta rekedten.
- Gyönyörû ementáli sajtunk van - mondta a segéd.
Ez a mondat szíven ütötte Lukácsot. Élt-halt a sajtért, de leglobban az ementáliért élt-halt. Jutka ismerte ezt a gyengéjét, mégsem volt sajt az asztalunkon talán évek óta.Õ nem tette szóvá; aztl hittet nem is lehet kapni ementálit, de most, amikor meglátta a malomkerék nagyságú, félbevágott sajtkolosszusokat, hirtelen ingerültség támadt benne;és így szólt:
-Ebbõl is kérek huszonöt dekát.
A segéd levágta, megmérte a sajtot. Eközben Lukácsból elpárolgott a düh, sõt, valami bûnbánatféle foglalta el a helyét. Úgy érezte, hogy ha már megvette ezt a nagy darab sajtot a maga örömére, akkor Jutkának is dukál valami kárpótlás.
-Milyen halfélét lehet kapni?
A segéd javaslatára vett két doboz norvég szardíniát és két szelet fogast aszpikban. Eközben már érezte, hogy szédül. Nem úgy szédült, mint aki vérszegény vagy tengeribeteg. Úgy szédült, mint aki fülig szerelmes, vagy örül a tavasznak, vagy két fröccsöt szopott le egymás után. Amikor a segéd - immár teljesen biztosan a dolgában - felmutatott egy ovális konzervdobozt, melyben szarvasgombás libamájpástétom volt, Lukács biccentett. Hang már nem jött ki a torkán.
Megkapta a blokkot. Elindult a pénztár felé. Már majdnem odaért, amikor egy másik pultnál megpillantotta a narancsokat. Mélyet lélegzett, és odatántorgott a kisasszonyhoz.
Koppék szigorú beosztással éltek. Minden forintnak megvolt a helye, mint a számoknak a számsorban. Étrendjük egyhangú volt, de Jutka mégis úgy tudta vezetni a háztartást, hogy a hónap utolsó napján is csak egy vonással volt szegényebb az étkezés, mint a fizetést követõ napokban. Ahhoz pedig nem kellett biztosítási matematikusnak lenni, hogy leolvassa a kezében tartott blokkról a végösszeget, és összevesse az egy napra esõ kosztpénzzel... De Lukács már nem volt beszámítható állapotban. Bõre viszketett. Édes melegség hullámai öntötték el. Nem gondolt Jutkára. Fütyült a világra. Szeme csillogott, s valamilyen képzelt csárdás ritmusára halkan összeütögette a bokáját.
- Citromot is kérek - mondta, miután a kisasszony már lemérte a narancsokat.
- Mi ez, gyönyörûm? - fordult aztán a kisasszonyhoz. - Csak nem füge?
Fügét is vett. Mazsolát is. Mélyhûtött õszibarackot és málnát is vett. Be volt rúgva. Hangosan dudorászott, miközben a segédek és kisasszonyok mértek, csomagoltak, számoltak. Még vett egy kis zöldhagymát. Egy kis üvegházi hónapos retket. Az egész világot meg akarta venni. Tánclépésben libegett a pénztárhoz, s annak az õsz, fehér köpenyes asszonynak, aki a százasaiból visszaadott, barátságosan megcsipkedte az arcát. Annyi csomagja volt, hogy eldobta az átszállójegyét, és taxin ment haza.
Zsákmányát lerakta a konyhában. Akkor már nem dudorászott.
- Nem felejtetted el a felvágottat, szívem? - kérdezte a felesége.
Jutka kiment a konyhába, s amikor visszajött, nagyon sápadt volt. Ránézett az urára.
- Mi bajod, szívem? - kérdezte ijedten. - Szédülök - mondta Lukács.
Jutka nem szólt többet. Ágyat vetett neki, lefektette, vizes törülközõt rakott a fejére. Beadott neki egy gramm aszpirínt, mert emlékezett rá, hogy legénykorában a nagy ivászatok után mindig ezzel kúrálta ki magát.
Lukács mély és kábult álomba merült. Másnap karikás szemmel, erõs fejfájással jelent meg hivatalában. Mindenki azt hitte, hogy az este kirúgott a hámból; s õneki is olyan érzése volt, mintha végre valahára istenigazából kimulatta volna magát.




Kezdőlap