Szabó Viktor
Az ember, mint csillagok
Az ember, mint a csillagok,
Nincs két egyforma,
Mely ugyanúgy ragyog.
Van néhány fényesebb,
És sokan, kik csak
Szelíden szórják a fényeket.
Vannak kicsik, vannak nagyok,
Vannak aprók,
De mind-mind csillagok.
S habár mindegyik egyedi,
Nincs köztük egy sem,
Mely a másikat megveti.
Mert tudják õk évmilliók óta,
Hogy részei mind egy egésznek,
S az Egészet sok kis Rész alkotja.