-Halló, megmondaná kérem, hogy kivel beszélek?
Meglepve állok, kezemben a telefonnal, miközben éppen igyekezek valahová.
-Hiszen maga hívott, ráadásul mobilon. Tréfál velem?
-Nem, eszem ágában sincs. Nem ismerős a hangom valahonnan?
Most már kezdem azt hinni, hogy egy őrült van a vonal másik végén. Próbálom
beazonosítani a hangot, hátha valamelyik haverom tréfálkozik, de nem ismerem
a hangot.
-Nézze, éppen sietek valahová, és nem ismerem a hangját sehonnan.
-Kérem, ne tegye le! - folytatja kétségbeesett hangon.
-De ha egyszer nem ismerem.
-Nézze, segítsen rajtam! Az a helyzet, hogy én egy igen elfoglalt üzletember
vagyok, és minden szükséges adatomat a telefonomban tartottam. Tudja, hogy
van ez. Az egyik tárgyalásról ki, a másikra be, az ember azt se tudja, hogy
fiú-e vagy lány. Kénytelen vagyok mindent felírni, az én szakmámban egy
elfelejtett szó egy vagyonba kerülhet.
-Ezt értem, de miben tudnék én a segítségére lenni?
-Várjon, mindjárt a lényegre térek. Ma reggel, ahogy elindultam, kétségbeesve
tapasztaltam, hogy a telefonom memóriája majdnem teljesen törlődött. Elvittem
a szervizbe is, hogy kezdjenek vele valamit, de nem tudtak mit tenni, azt mondták,
hogy végleg elvesztek az adatok.
-Sajnálom, de még mindig nem értem, hogy mit akar tőlem.
-Elnézést, ha feltartom, de az életemről van szó. Most, hogy minden adatom elveszett,
fogalmam sincs, hogy ki vagyok. Mindenem abban a telefonban volt. Azért hívtam
ezt a számot, mert ez benne maradt a telefonomba, és azt gondoltam, hogy maga
talán tudja, hogy ki vagyok, hogy hívnak és hol lakom. Segítsen, kérem!
-De hát ez mégis csak abszurd. Ezt nem hiszem el, hát a nevét már csak megjegyzi
az ember.
-Azt maga csak gondolja. Akkor, amikor az ember több országban röpköd, és mindig
máshogy szólítják, akkor már nem ilyen egyszerű a helyzet. Mit gondol, Japánban
ki tudják mondani, hogy Kovács? Pedig ez még egy egyszerű név. Egy pár évig
még csak-csak odafigyel az ember, hogy a sarki italboltban ne úgy mutatkozzon
be, hogy Paul Simon, és az amerikai partnereknek meg úgy, hogy Simon Pali, de
azt nem lehet a végtelenségig csinálni.
-Igen, ebben van valami, de higgye el, hogy fogalmam sincs, hogy ki maga.
-Akkor mindennek vége, ez a szám volt az utolsó, ami még megmaradt a telefonomban,
de úgy látszik hiába.
Hirtelen megsajnáltam az embert. Nem mehettem csak úgy el egy embertársam tragédiája
mellett.
-Várjon, azt hiszem, hogy most beugrott valami. Azért nem elsőre, mert csak
egyszer találkoztunk egy étteremben, ahol éppen a legújabb, sikeresen nyélbeütött
üzletét ünnepelte. Emlékszem, hogy azt mondta, hogy nincs felesége, de nagyon
boldog így is, mert mindenki szereti, és most, hogy tető alá hozta azt az üzletet,
már van elég pénze, hogy megéljen élete végéig. Emlékszem, azt mondta, hogy
vidéken fog letelepedi, egy csendes kis faluban, ahol vesz egy kis házat, mert
már elege van ebből a kíméletlen hajszából.
A vonal másik végén egy megnyugtató sóhaj hallatszott.
-Ez fantasztikus! Köszönöm, nagyon sokat segített. Örökké hálás leszek magának.
-Nincs mit, én örülök, hogy segíthettem.