Egy napos hős
Gergő egyik reggel arra ébredt, hogy ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy
valamilyen hősies tettet hajtson végre a mai nap folyamán. Először még maga
is meglepődött eme hirtelen támadt gondolatán, de aztán már azon törte a fejét,
hogy miért nem jutott ez előbb az eszébe. Végtére is igen kézenfekvő valami
jót tenni ebben a világban.
Ahogy végiggondolta a munkahelyi feladatait, rájött, hogy pont be tudna szorítani
pár hősies cselekedetet. Felvillanyozva, frissen kelt fel az ágyából, majd elindult
a buszmegálló felé, miközben éberen figyelte a körülötte zajló eseményeket.
Az utca kihalt volt ebben az órában, és a gyalogosátkelőnél sem indult el senki
a piros lámpánál, sőt látszólag egyetlen ittas vezető sem akart felhajtani a
járdára, elgázolva pár gyalogost, akiket félrelökhetett volna életmentés céljából
a száguldó autó elől.
Kissé csalódott volt, de megnyugtatta a tudat, hogy még hosszú nap áll előtte.
A busz simán gördült be a megállóba anélkül, hogy bárki is a kerekek közé esett
volna. Gergő figyelme mindenre kiterjedt. Sportolót megszégyenítő ügyességgel
helyezkedett a kissé jeges úton magabiztosan haladó nyugdíjasok között, hogy
szükség esetén elkaphassa őket.
A buszra felszállva kezdett rámosolyogni a szerencse, amikor észlelte, hogy
az egyik utas pénztárcáját éppen egy zsebtolvaj készül ellopni. Kivárt még egy
picit, megvárva, hogy a bizonyítékul szolgáló pénztárca a tolvaj kezébe kerüljön,
hogy aztán egyetlen mozdulattal, a feje felett átlendítve a busz padlójához
vágja a tolvajt.
Ekkor azonban az áldozat, észlelve a lopás tényét, akkorát rúgott az illető
sípcsontjába, hogy az egy halk nyöszörgést hallatva lefordult a székről.
Gergő ismét elkeseredett egy kissé, de nem adta fel. Útközben felelevenítve
a főiskolán, közgazdaságtanon tanultakat, sebtében összeállított egy tervet,
amely megoldja a földön egyre nagyobb problémát jelentő élelmiszerhiány problematikáját.
Ez azonban csak ujjgyakorlat volt számára. Miután beért az irodájába, ahol eszközölt
pár ergonómiai változtatást, nagyobb feladatba fogott. Leült számítógépe elé,
átnézte a külpolitikai helyzetet, majd egy gyors elemzést végezve rájött a megoldásra,
amely megteremti és legalább ötven évre biztosítja a világbékét a föld számára.
Olyannyira belevetette magát a munkába, hogy elfelejtette elküldeni főnökének
a heti jelentését, ami az elmúlt heti, kábelek által gerjesztett és a környezetre
ható, mágneses indukció értékeket mutatta táblázatos formában.
Estére már el is bocsátották a munkahelyéről. Másnap reggel Gergő úgy ébredt,
mint mindig, és már soha többé nem akart hős lenni, elment a kedve az egésztől.