Keresem szemed nem létező pillantását,
alakod körvonalát úgy,
mint ahogy előttem sosem álltál.
Hiányzik mosolyod,
mit nekem sosem mutattál,
mikor szikrázó szemeddel rám pillantottál.
Hiányzik szemed tükre,
melyben lelkem sosem tükröződött,
hajad érintése, mely sohasem zúdult rám ágyamban
fekve.
Hiányzik szavad,
csilingelő hangod,
mi sosem töltötte be a szobát.
Ám mi legjobban hiányzik,
az lényed és egészed,
mely sohasem gondolt egy végtelennek tűnő pillanatig rám.