Állok a mozgólépcsőn, lefelé haladva,
mozdulatlanul egykedvűen s némán,
figyelve a felfelé haladókat,
kik öntudatlanul egészítik ki ezt a monoton körforgást.
Kíváncsi szempárok figyelik egymást a két
oldalon,
ismeretlen ismerősként köszöntve egymást.
Tekintetemet magához vonzza egy tüneményes szempár,
megállítva a megállíthatatlan körforgást.
Ő is rám néz, miközben haját felborzolja egy
alkalmi szélfúvás.
Mosolyog, mire én is, bár nem tudom miért,
nem tudom mit ér ez az alkalmi fellobbanás.
Egy gyönyörű ajándék ez csupán,
mit egymásnak adtunk,
egy férfi és egy nő ismeretlenül,
mely a múló pillanat martalékává vált.