Ülök a metrón

Rittinger Győző

Ülök a metrón,
körbetekintve embereket látok,
kik némán álmodják újra és újra önmaguk vágyát.
Szótlanul haladunk egymás mellett,
mégis egymás nélkül az alagútban sebesebben a felfoghatónál.
Fejemben ezer gondolat kergeti egymást minduntalan.
Velem szemben egy apa, kezében sportrovat.
Mellettem egy nagymama,
unokák kedvence, ölében kosár,
benne tű és fonál.
Az ajtóban fiatal pár,
kik egymást nézik szívüket szorosan egymáshoz szorítván.
Másik oldalamon koros házaspár,
idő kovácsolta lánc fűzi egymáshoz őket immár.
Arcukon béke,
de ott van egy-egy vihar szaggatta seb helye.
Még egy lány is, hátán táska,
melyben ott tornyosul az iskola teljes súlya.
Szemében tűz, és fehér lovon ülő popénekes fotója.
Végül ott ülök én,
ki csak körbenézett,
s tovább kergeti gondolatatit fejében,
mosolyogva.