Csak egy, mi nem lehet enyém,
egy ölelés, egy melengető szó a kedvesemtől,
egy üres szobában, ahol egyedül bámulok ki az ablakon,
s nézem a hóesést.
Csak egy, mi nem lehet enyém,
a nagyság a kisemberek birodalmában, mi tudást adhatna,
hogy kifordíthassam a világot sarkaiból, könnyedén.
Csak egy, mi nem lehet enyém,
az értelem, mely segít megérteni a világ értelmetlen,
véres lepelbe csavart értelmét.
Csak egy, mi nem lehet enyém,
a hang dalban, mit ha meghallok,
szívem mézzé édesíti lelkem összes keserűségét.
Csak egy, mi nem lehet enyém,
a csók a szerelemben, mit egymásnak adhat két test, s egy
lélek,
miközben gondolatban hajóznak bátor akhájok végtelen
tengerén.
Csak egy, mi nem lehet enyém,
a hősies halál egy haldoklóvilágban, ahol a halottak
élnek,
míg szép lassan el nem hamvadnak, mint egy cigarettavég.
Csak egy, mi nem lehet enyém,
az, mi itt volt kezemben, de eldobtam, mert valami olyat kerestem,
mi soha nem lehet az enyém.