Sorba fűzött millió...

Rittinger Győző

Sorba fűzött millió, apró parány,
milliónyi, felfűzött gyöngy, egymás után.
Rendezett sorokban szórják mindenfelé az élet,
éltető sugarát.
Egy vagy te, köztük, benn ebben a gyönyörű,
szikrázó sorban,
ki kihullani akarsz onnan néha,
egykedvűen, unottan.
Pehelykönnyen száguldasz lefelé nyomban,
ahogy e lánc szétrobban,
szertehullik sok-sok darabban.
Könnyű üveg tested súlyosan,
hatalmasat koppan,
megsebzett szíved érckalapácsként üt egyet utolsót,
majd többé meg sem moccan.
Nem marad senki, ki értené,
hogy miképpen maradgatott eddig ennyi pompázatos szépség,
sorba fűzve, egymás után, ily csodásan, meg ismételhetetlenül,
dacolva az idővel, mozdulatlan.