Rittinger Győző
Ennyi az ember?
Mozdulatlan magány vesz körül, merre nézek,
s én vágyom valami után, melyet magam sem értek.
Kinézve az ablakon látom a háztetőt,
ahogy a búcsúzó Ősz áztatja hulló könnycseppjeivel, monoton.
Fejemben a holnapi munkakezdés,
tucatnyi feleslegesen fontosnak hitt dolog.
Ennyi az ember?
Nem, ez nem lehet, többnek kell lennie, mint robotoló gépszörny!
Vagy csak én gondolom?