Rittinger Győző
Úgy szeretném...
Ma kedvem támadt nagyokat remélni,
fürkésző tekintettel ezernyi csodára eszmélni,
s nem annak okát keresni, valami miért nem olyan,
mint ahogy azt igazán kedvelném.
Mohón emelném ajkaimhoz az élet teás poharát,
még ha meg is forráz.
Egyszerre akarok a világon minden bevégezetlent véghez vinni,
a ugyanakkor szobámban lábamat lógatva semmit tenni.
Átölelni mindenkit, csak úgy négyszemközt,
s elvegyülni a kihalt éjszakában, mikor az utcán már senki sem lődörög.
Ám legjobban azt szeretném, ha az ember végre emberré válna,
s nem csak egy állat lenne, kit az evolúció tréfából a tápláléklánc csúcsára
lökött.