Rittinger Győző


Kedvtelenül


Ma nincs kedvem semmihez, vagy amihez lenne,
azzal torkig vagyok.
Nem tudom, mért érzem,
de a semmi inkább nyújt vigaszt a világgal szemben,
mint ez az álszent mindenség,
amelyben napról-napra észrevétlenül hamvadok.
Majd harminc éves lettem én, mégsem lep meg ez a semmiség,
mi még csak nem is egy rendes költemény.
Lelkem sivárságából gyúrtam ezt a vallomást,
mit most szavakba összesűrítve magam mögött hagyok.
Még egy nap, mit kitéphetek életem naptárából,
mint egy céltalan zagyvasággal telegügyögött lapot.

Jó lenne újragondolni az egészet,
az éber álmodozással induló munkanaptól kezdve,
az estébe nyúló hazaérkezésig,
amikor gondolatban már le is zárom a még meg sem kezdett holnapot.
Lehet, hogy örökre álomba kéne zuhannom,
és hagynom, hogy felkeltsen valaki,
akinek az életéből pont olyannak hiányzom,
mint amilyen most vagyok.

Kezdőlap