Rittinger Győző


Tompa ébredés


Tompán ébredtem ma hajnalon,
végre elmúlt tarkómból az egész este gyötrő, perzselő fájdalom.
Nincs bennem egyetlen kósza gondolat sem,
az esti fájdalom szétzavarta mindet,
s ők, mint madárraj rebbentek szerteszéllyel,
Így most üresen kongok koponyámon belül,
miközben a villamos zötyögtet kelletlenül.
Szemem, csak bután szemlél dolgukra igyekvő embereket,
álmos ébredőket s színes puhaságba bujtatott lábú nőket.
A villamosról leszállva hangtalanul lépek,
Nem sietek, csak úszom környezetem tengerében,
mint magányos uszadékfa, akár egy apró lakatlan sziget.
Nem vagyok túlzottan álmos,
ám a most szívesen megállnék egyhelyben,
kinyújtva a pillanatot a végtelenben,
s hagyni, hogy elcsitított elmém hidegen körülöleljen.


Kezdőlap