Rittinger Győző

A tojás

-Elnézést, kisasszony! Ezt majdnem elhagyta.
A nő meglepett pillantást vetett a hirtelen mellette termett férfira, aki egy kis plüssmackót nyújtott fel. Rövid szünet után aztán felocsúdott a kábulatból, és felfedezte a plüssmackóban a sajátos házikedvencét, amit a táskájára akasztva hordott.
-Ha jól látom eltört a biztosítótű - folytatta a férfi, oldva a kényessé váló csendet, hogy mielőbb szabaduljon a mackótól.
-Nagyon köszönöm, igazán kedves - szólalt meg végre a nő, miközben arcán egy kedves mosoly jelent meg, majd elvette a plüssállatot a férfitól.
A férfi körülbelül harminc év körüli lehet, jó kiállású, bizalmat keltő pillantással. A nő számára úgy tűnt egy pillanatra, mintha mindig elveszett plüss kedvenceket vinne vissza gazdáinak. Tóth János, aki jelen pillanatban még a játék mackó védőszentjének szerepében tetszelgett, elköszönt a nőtől, és sietősen indult tovább uticélja felé. Rápillantott órájára. A kismutató veszélyesen közeledett a 12 szám felé, ami számára a munkakezdést jelezte. Ismét konstatálnia kellett, hogy késni fog pár percet munkahelyéről. Az iménti jelenet nem volt teljesen idegen a számára, mivel egy áruházlánc vevőszolgálatán dolgozott. Persze ez egyáltalán nem törvényszerű. Mármint az, hogy valaki, aki nap mint nap panaszosok tucatjaival foglalkozik, meghallgatva a néha apró-cseprő bajaikat, még valóban odafigyel az emberekre. Tóth János azonban még nem fásult bele a munkájába. Igaz, hogy néha elveszíti a türelmét, de ki ne tenné bizonyos esetekben. Az ő tűréshatára igen magas volt. Kit ne hozna ki a sodrából például az, ha egy komoly felnőtt férfi, látszólag teljes józanságának birtokában, az elmezavar legkisebb jelét sem mutatva számon kéri rajta azt, hogy a kenyérpirítója, amit pont a múlt héten vásárolt akciósan, 0.4 tized fokkal alacsonyabb hőfokra hevíti fel a fűtőszálakat? Tóth Jánosnak azonban ezeket a helyzeteket is kezelnie kellett, még akkor is, ha szíve szerint elmagyarázta volna neki némileg vulgárisan, hogy hova helyezze el kenyérpirítóját a közeljövőben. Kis idő múlva megérkezett munkahelyére, és meglehetősen lelkesen vetette bele magát a munkába ezen a hétfői napon. Ilyenkor, a gyerekeivel és a kedvesével töltött hétvége után még magasabbra emelkedett az a bizonyos ingerküszöb. Alig rendezkedett be pultja mögött, és rendezte el irodaszereit pontos precizitással az asztalán, amikor szeme sarkából megpillantott egy zilált külsejű alakot. A férfi vajszínű ballonkabátjában, és torzonborz, a szélrózsa minden irányába álló hajával, és villogó szemeivel egy sorozatgyilkosra emlékezette Tóth Jánost. Egy darabig reménykedett benne, hogy nem hozzá jött az illető, ám gyorsan csalódni kellett, mert a torzonborz alak egyenesen felé vette az irányt. Nem kellett sok idő hozzá, hogy oda érjen, mivel gyors léptekkel közelített, és láthatóan valamit szorongatott ballonkabátja jobb zsebében. Tóth János már szinte látta a holnapi újság színes hírek rovatában magát, amint ott fekszik a padlón, amint egy kés lóg ki a hátából, és szöveget: "Ismeretlen ámokfutó végzett az áruházi alkalmazottal". Gyorsan körbepillantott, hogy kit tudna segítségül hívni, de nem látott maga körül senkit. Ebben a pillanatban odaért az illető, és megtorpant, előrántotta zsebéből a tárgyat, amelyet idáig görcsösen markolászott, és ellentmondást nem tűrő hangon megszólalt:
-Mi ez?
A vevőszolgálatos újra kiegyenesedett, mivel addig kissé összegörnyedve várta, hogy mit fog vele tenni ez az őrült. Akkor pillantott csak a pultra, amin legnagyobb meglepetésére egy tojás hevert. Ekkor már majdnem megszólalt, miután mázsás kövek gördültek le róla, ám egy kicsit elbizonytalanodott. Vajon mi lehet a jó válasz? Jó pár dolgot tettek már az orra elő a dühödt vásárlók, ám tojást még nem. Valamiféle trükköt sejtett a dolog mögött, ezért alaposan szemrevételezte a tojást.
-Egy tojás?! - felet végül, miután az összes létező aspektusból megnézte azt. Az ügyfél feje ekkor egy kissé elvörösödött, ám még türtőztetve magát szólalt meg:
-Ne szórakozzon velem, azt én is látom, hogy ez egy tojás! Maga szerint képes lennék bejönni a szánalmas boltjukba, azért, hogy ezt megkérdezzem?
János egy kicsit elbizonytalanodott. Tudta, hogy elő kell vennie több éves rutinját, ha ki akart mászni a szituációból. Mivel azonban még mindig nem jelent meg senki, aki a segítségére siethetne, és elszaladni még korai lett volna a vitának ezen szakaszában, megpróbált közvetlen lenni.
-Persze, elnézést. Miben lehetek a segítségére?
-Miben lehet a segítségemre? Megáll az eszem! Na hallja, maguknak aztán van bőr az arcukon - hangzott a válasz, de nem feltétlenül neki.
A férfi úgy tett, mintha beszélne valakihez a Jánoson kívül. Ez megint csak felvetette a vevőszolgálatosban az elszaladás abszurd gondolatát, ám mivel az illető kezdte piszkálgatni az ingerküszöbét, nem hagyta annyiban a dolgot.
-Nézze, uram! Higgye el, én készséggel segítek, de ha nem tudom, hogy miben, akkor nem tudok. Ezek a szavak mintha szíven találták volna az illetőt, aki egy kicsit jámborabbá válva folytatta tovább:
-Jó, rendben, elnézést, egy kissé elvetettem a sulykot. Én már közel egy éve vásárolok maguknál, minden héten a felségemmel - kezdett bele a történetbe kimérten, ám a mondat végén alig észrevehetően ellágyult a hangja. -Kezdetben nem tűnt fel a dolog, amit maguk itt művelnek - folytatta, erőteljesen megnyomva a maguknál a hangsúlyt. -Később feltűnt, de nem szóltam, mert a feleségem miatt nem akartam jelenetet rendezni, mert elég beteges... - szakította meg a mondókáját.
Tóthnak feltűnt, hogy milyen hirtelen fejezi be az illető a beszédét. Határozottan zavarba jött, valami olyat mondhatott, amit nem akart az orrára kötni. Eltelt pár másodperc, amíg összeszedte magát, és újra belekezdett, ezúttal erőteljesen:
-Pár hete megmértem a tojásokat, és azt figyeltem meg, hogy minden héten csökken az átmérő egy milliméterrel. Persze átlagoltam az eredményt, és elhiheti, hogy pontosan dolgoztam. Húsz éven keresztül tanítottam fizikát egy gimnáziumban.
Tóth Jánosban ekkor tudatosodott, hogy nem tudja könnyen leszerelni a vásárlót. Valójában a leghalványabb ötlete sem támadt a tekintetben, hogy mit lehetne most tenni. A szeme sarkából már látott egy pár kollegát, de ők sem tudtak volna mit tenni. Az elszaladás gondolatát meg végképp száműzte, mivel nehéz lett volna utólag megmagyarázni, hogy miért rohan el egy olyan ügyfél elől, aki szakértő módon méregeti a tojásokat. Mindamellett Tóth megpróbálta átérezni, hogy egy művelt embert mi visz rá, hogy beállítson egy üzletbe egy tojással, és összeesküvési elméletet szülve nekitámadjon egy eladónak. Akármennyire is erőltette az agyát, nem tudott rájönni.
-Nézze, nem hiszem, hogy ez szándékosan történne. Ha javasolhatom, forduljon a fogyasztóvédelemhez, hátha ők tudnak segíteni.
A férfi ekkor újra méregbe gurult.
-Ne nézzen engem palimadárnak! Mit gondol, miért jöttem pont ide? Maga le akar rázni. Hívja ide a főnökét azonnal!
Ezen a ponton Tóth belátta, hogy nem fogja tudni leszerelni az illetőt, de mivel valamiféle szánalmat érzett, nem akarta a biztonságiakat idehívni. Elő kellett vegyen egy régi, jól bevált módszert, amit mindig sikeresen alkalmazott. A főnökét nem tudta idehívni, mivel ő még javában az igazak álmát aludta, és nem szándékozott felhívni holmi tojás problémával. Határozottan felemelte a telefonkagylót, és megnyomott egy gombot.
-Itt Tóth. Szükségem volna egy ki segítségre. Az egyik ügyfél a főnökkel kíván beszélni.
Az ügyfélszolgálatos elégedetten tette vissza a kagylót a helyére. Megvolt az oka a nyugalomra, mivel a vonal végén nem a főnöke, hanem a húspultnál dolgozó Pisti, vagy ahogy mindenki szólította: Ripity volt. Beceneve ellenére Ripity békés természetű ember volt, és Tóth jó barátja. Hatalmas termetével mindenkit csendre intett, ám a zord külső ellenére igen választékosan, és finoman beszélt, amivel bárkit lefegyverzett. Nem ez volt az első alkalom, hogy Ripity rövid időre főnökké lépett elő. Minden esetben megoldódtak a problémák. Tóth elégedetten nyugtázta, hogy megoldott a helyzetet. A legtöbb esetben ugyanis azon ügyfelek, akik főnököt hívnak, csak jól ki akarják valakin tölteni a dühüket. Erre a legalkalmasabb ember a cégnél Ripity volt, aki meghallgatta a panaszokat, majd amikor az ügyfél távozott, megrántotta a vállát, és visszament a pultjához dolgozni. Az elégedetlen ügyfél azonban nem adta fel, és egyre vörösödő fejjel, emelet hangon tovább ordított vele.
-Ide hallgasson, nem hagyom, hogy átverjenek! Nagyon jól tudom, hogy mire megy a játék. Az árakat emelik, a minőség meg csökken. Nem fogok maguk kedvéért több tojást venni! Maga meg csak itt ül azért, hogy mindenki elhajtson. Szórakoznak itt a vevőkkel.
Ezen ponton történt, hogy Tóth ingerküszöbe nem jelentett többé gátat. Kissé kidagadtak az erei, majd olyat mondott, amit egyébként soha sem szokott ügyfélnek mondani:
-Akkor menjen a feleségével máshová tojást venni! Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, tudta, hogy ez nagy hiba volt. Az ügyfél szemei kigúvadtak, az erek a nyakán kidagadtak, szemei vérben forogtak.
-Nem megyek sehová vele, mert a múlt héten meghalt, maga vadállat! - üvöltött torka szakadtából, miközben hatalmasat csapott az asztalra.
A csattanás betöltötte a környéket, mindenki megmerevedett az üzletben, a közelebb állók, akik eddig csak fél füllel követték az eseményeket egyszerre kapták oda a fejüket. Tóth János arcáról lassan csordogált le valami. Először maga sem tudta mi, csak miután kinyitotta a szemét látta, ahogy az ügyfél tenyerét ellepi a szétlapított tojás belseje. Néma csend támadt körülöttük. Mind a ketten, mintha álomból riadtak volna fel, néztek körbe. Tóth elővett zsebéből egy pár zsebkendőt, majd az egyiket odanyújtotta az ügyfélnek.
-Köszönöm szépen! - mondta alig hallhatóan.
-Semmiség!
-Elnézést kérek, elvesztettem a fejem - mondta zavartan, alig hallhatóan a ballonkabátos, miközben törölgette a kezét.
-Nem történt semmi! Ha van valami amiben segíthetek.
-Nem köszönöm, nagyon kedves!
A férfi zsebre vágta a zsebkendőt, biccentett a fejével, még egyszer elnézést kért, és kisétált az üzletből. Tóth is megtörölte az arcát.
-Itt meg mi történt? - kérdezte megdöbbenve az akkor érkező Ripity.
-Semmi csak eltört egy tojás. Szólnál a takarítóknak? Köszönöm!

Kezdőlap