Takács Zsolt
Nem sok, kellesz
Erõs idegzetû halottkémek,
Csak tátognak,
Engem néznek,
Csoda az élet, mondják,
De azért,
Szebb a halál,
Aurámat már megrajzolták,
A szemhéjamra,
Fehér por száll,
De engem nem érdekel…
Egyedül nagy többekközt,
Most leszek én az agytröszt,
Már egyedül fent többek közt is,
Most már enyém lesz a földszín.
Lettem is csak ne volnék,
Most már enyém,
Vagy,
Talán kis alkohol elég volt,
Ami másnak,
Kevés,
Én is álmatlanságból…
Lettem,
Talán kis alkohol is elég…
Volt.
A sóhajból, már talán elég,
Ez most már talán kevés,
Ez már nem elég,
Adj már valamit,
Magadból…
Az talán…
Elég…