Cseri
Beszéd
A Szótlan Szónok beszélt.
Szava tiszta, érthetõ, semmi meglepõ,
de ha akarod, kedvesen meglep õ.
Nyilatkozása igaznak bizonyult,
úgy látszott, belõle õ is okult.
De ma ez már csak emlék:
régi újságban régi cikk, régi fotó,
már az akkord sem hallható!
De akkor, ott, azon a dombon (nézz már oda!)
a Szótlan Szónok beszélt!
Mindent elmondott szótlanul.
2002 tavasza
Paradoxon
Hûségem hûtlenné lett a Térben,
de megbocsájtást kaptam az Égben.
A hûtlen hûség jeleit hordom,
hogy a bûn-útról magasba hozzon.
Ó, hûtlen hûség! Tégy jóvá, kérlek,
légy Te élethozó, édes méreg:
vörösen izzó, forró szer,
ki hófehérre mos egyszer:
sokszor, ha újra elbukom,
ha Tõled újra elfutok.
Mivel Te kedves vagy,
mert Te kedvesem vagy.
2002 tavasza
Sakk
Fejjel lefelé volt állítva a paraszt.
Nem érettem, hogyan áll meg a búbján,
de õ zavartalanul pörgött tovább.
Õrült ritmust diktáltak neki, persze õ
mit sem törõdött vele, amúgy sem volt
ritmusérzéke, s zavartalanul pörgött tovább.
Egyszer aztán, hirtelen, a ledöntött bábuk
mind elõjöttek, csak úgy, a semmibõl.
Lökdösték, mégis zavartalanul pörgött tovább.
Mert õ ölte meg a királynõt.
2002. október
Egy kis felszállás
Azt hiszem... igen, tisztán látom:
vonalak röpködnek minden láthatáron,
jobbról balra, északról délre...
hát honnan jöttök még eme nyüzsgõ képbe?
Eltörnélek titeket kacskaringóssá.
Ugyan! Cukorból válni sóssá?!
Gondolatsebességtek sohasem csökken,
árnyéktok is veletek röppen.
De ne hagyjatok így egyedül!
Földi fantáziám hozzátok menekül.
És húzza magával lényegem:
íme, ezrekkel száguldok a réteken.
2002. október
Egy remekmû balladája
A rét zöld volt, narancsillatú és pajkos,
zengett benne minden csevegés, de sajnos
kevésnek tûnt a szorgalom, mert három pötty
a születendõ virágok helyére jött.
A kompozíció menthetõ lett volna,
és a vászon-költõ kissé arrébb tolta
durcás mûvét, ám a három pötty mosolya
a tényt igazolta: kész lett egy pocsolya.
2002. november
Lyuk a dobon
amikor a fájdalom üti a ritmust
és a díszlet vörösen bugyog
és a sikoly-sikítás-sírás egyre megy,
vidd túlzásba a szeretetet!
2002. június
Tanévzáró
Megbuktam szeretetbõl
Most osztályt ismételhetek
...újra
2002. június
ni, élni, énni
leesni rengeteg hó
befagyni aprócska tó
csilingelni csengõs ló
zsibongani gyermekek
finom répát leltetek?
fel hóembert keltetek?
Igen, lenni kékes tél
ott halandó gyakran fél
éjfélkor indulni kél
nyitni szem és látni Hold
falon a pók hálót old
rémületet egyre told
jégcsap kapaszkodni ágy
engem öltöztetni vágy
csörömpölni most de lágy
menekvés, messzi vidék
paraszt mondni: csak igyék!
én inni, nem tudom miért
hosszú idõ: széles gát
feledni nyelv, rosszul lát
ki segít nekem vissza: át?
...mezõn ülök régen már:
apró mag ültetést vár
halkan itt a tavasz jár
õ fogja meg kezemet
ápolgatja szememet
s feloldatja nyelvemet
2003. január
Csavargó éneke
Piskótát majszolok nincs otthon a kaja,
noha már kinyílt az éhség ajtaja.
Ó Kaja, ó szent Kaja, várva várlak Téged,
ó add meg, ó csak add meg: billenjen a mérleg.
De eltûnt a piskóta, a morzsa, a nyál,
gyomrom szavát álom, képzet sem oltja már.
Némítanám ? nem lehet, nincs meg rá a mód.
Hallod?! Ki ne húzd a gyufát, a pusztítót!
Hasztalan: már zörög is a kicsi doboz,
hát nem számít, ha a tulajdonos pofoz?
Ütöttem én gyomromat: megfájdult nyomban,
mért nem vagyok inkább egy bogár a gyomban?
A bogár kap kaját táplálja az Isten,
nekem pedig se cipõm, se cipóm nincsen.
Ó Kaja, ó szent Kaja, várva várlak Téged,
ó add meg, ó csak add meg: billenjen a mérleg.
-Gyarló ember! Nem érzed? Itt van szükség rád,
égi honba hív a te Mennyei Atyád!
-Uram, ha ez igaz, legyen egy kérésem:
fejezzem be jóllakottan az élésem.
-Éhezõ!Most van rád szükségem, nem érted?
...Makacs vagy, engedek: legyen, ahogy kérted.
Ó Kaja, ó szent Kaja, várva várlak Téged,
ó add meg, ó csak add meg: billenjen a mérleg.
-De mivel kész tervemet sem adhatom fel,
ehetsz, mégis kaja nélkül távozol el!
Éhhalálra ítéltettél, szomorú tény,
de tüzet nyelhetsz, s hipp-hopp elér majd a fény!
Ó Kaja, ó szent Kaja, várva várlak Téged,
ó add meg, ó csak add meg: billenjen a mérleg.
-Uram, én félek, ez iszonyú fájdalom.
Biztos, hogy akarod hallani száj-dalom?
Ó Kaja, ó szent Kaja, már nem várlak Téged,
ó add meg, ó csak add meg ... megbillent a mérleg.
2003. július
Megnyugvás
Fûszálak milljomjai nézték a nyugvó napot.
Mint ahogy toll vágyja íráskor a fehér lapot,
Úgy akartam én is a tisztaság biztonságát,
Egy ember-angyal közelségét és barátságát.
De oly távoli volt az egész: messzeség s puszta-
Egyedüli nyugalmammá lett az égõ nyugta.
2003. október 18.
Mostanában
Céltalanság uralkodott el az elmén.
Szótlanul álltam ott fönn, majd szétnéztem
én.
Utáltam az egészet, mert nem értettem,
mert nem imádkoztam és nem térdeltem.
Fényért nyújtózhattam volna lábam ujján.
Mégsem tettem. Szemed vádol, ne nézz így rám!
Zava-zava-zavarodott a tiszta víz,
s eltûnt, elveszett az édessavankás íz.
Látod: csupán egy percre vesztesz szem elõl:
s máris hideg szél fúj észak-nyugat felõl.
Gyenge, gyarló, gyermek leszek. Félek. Segíts!
A feltétlen szeretetbe engem meríts!
2003. október 31.
Ima egy szenthez
Ma ismét Edit Steinrõl szólt a lecke.
Ilyen szent e tájon vajon még lesz-e?
Ugye lesz még engedelmes az ember,
miután partra veti õt egy tenger?
Merre találom majd azt, aki vezet,
aki a szükségben nyújt nekem kezet?
Edit Stein elevenedjél meg újra,
s talán nekem sem lesz okom a búra.
Kibírom, elviselem a szenvedést,
nem érzékelek semmilyen megvetést.
Általad csak a szeretetet fûzöm,
a szívekre szeretetedet tûzöm.
2003. november 1.
Tundikához
Kicsi lány, mennyit szenvedsz:
Magába zár e ketrec.
Mosolyod is csak tûnõ kép,
Várod, újra hozzád lép,
S minden a régi lesz: szép.
De a fájdalom a társad,
Rettegsz, mikor õ támad,
Tisztítanád a házad...
Gyenge vagy, hogy küzdj ellene:
Sírsz, hogy új fej kellene,
A vidámság kellene -
Amikor õszintén szeretsz.
2003. november 19.