Kerekes József
Kis karácsonyi történet
Az ablaknál állt,annál az ablaknál,amely a fõutcára
né-
zett és az ágak magasságára nyujtott kilátást.Mögötte
a mély
börfotel kispárnákkal kibélelve, egyrészt testének
gyorsan illa-
nó melegét óvandó,másrészt támaszt
nyujtani a törékeny test-
nek a terebélyes fotel ölében.Mindig mondja és üzeni
a lányá-
nak:-semmit sem visztek majd el ebböl a házból,kivéve
ezt a
bõrfotelt.Butaság,hiszen tudta,hogy butaság,de jó
volt bele-
ringatni magát egy olyan hiedelembe,aminek nincs valós alap-
ja,hogy a lánya hajóval vagy ki tudja miképpen kiviszi
Kanadába
az õsi ülõalkalmatosságot,cserébe az itthagyott
sí rokért.
Kinn a fák ágai megdermedve néztek vele farkasszemet s
ez a zuzmarás táj mintha a szive köré is belopta volna
magát.
Összébb huzta a puloverét,habár a szobában
kellemes meleg volt,
nincs oka ennek a hideglelõs borzongásnak,mindent elrendezett
semmi gondot nem hagyott karácsonynapjára,kivéve az öregsé-
get.Azt pedig már megszokta,elfogadta a hol itt-hol ott fájásai-
val,pillanatnyi szédülésekkel,amire Toth dr.csak legyintett:
a maga éveiben Ilona néni én már nem fogok szédelegni.
-Dehogynem kedves-nyugtatta az orvost-az öregség nem elõjog
kijár belöle mindenkinek.De az orvos csak keserûen nevetett.
Valamit válaszolni is akart,de hol is kezdje és különben
is
minek,miért
Ellátta magát gyógyszerekkel,tej,kenyér bekészitve
az ünne-
pekre,még a kefirt is több napra megcsináltatta a bejárónõvel
garantált a csípõtörés ebben a korban. Azért
még is kijárt ,kifogott az orvos eszén, haris-
nyát kell húzni a csizmára, ennyi az egész
Kedves kutyusnak indult,de cudar eb lett belõle.Az utcán találta
vagy három hete,ott
nyüszitett az út közepén,ahol a rosszul szigetelt hõvezeték
egy kocsihossznyira felolvasz-
totta a jégpáncélt.-Elgázolnak,menj onnan-szólt
rá,de a kutya nem mozdult csak a lábait
emelgette,mint aki támaszt keres.Fejét a hang irányába
forditotta,nagy rémült szemei talál-
koztak a tekintetével.Szörzete rövid,alapszine fehér,elmosódott
szürke foltokkal,amolyan
dalmátnak indult korcs,talán két honapos,ha van.Már-már
elhaladt mellette,mikor az állat
vakkantott egyet.-No hiszen,ugatni is tudsz?És nincs kinek ugatnod ugy-e,szegény
pára.
Körülnézett,senki az utcában.Hóna alá
kapta és hazavitte.Ha más nem megmelegszik nálam
-gondolta,ha van gazdája,majd érte jön.De akkor jöttek
a darabokra szaggatott papucsok,a
letört ágú hibiszkusz,a telefonzsinort szétszaggatta,a
cipõt is kikezdte.Amerre nézett a szobá-
ban,csak a gaztatteit látta.Cudar eb lett.Istenem,egyszer nekimegy a
bõrfotelnek is!
Beesteledett,gyertyát kellene gyujtani a fenyõn,de elõbb
vacsorázik.Majd mindenböl tesz
félre az angyaloknak és ezt a süket csöndet is szétzavarja,a
magnóba már behelyezte a kará-
csonyi tekercset.Mégsem indult az asztal felé,ujra és ujra
visszatért az ablakhoz.Már rátele-
pedett az éjszaka a hószínû világra,a dérlepte
fákra,az ablaküvegre.Furcsán az jutott eszébe,
hogy kinn is gyertyát kellene gyujtani,menni és világítani
az éjszakában,szeretet után kutatva.
Nem jöhet vissza az a kutya többé,harmadik napja már,semmi
esélye
És akkor mintha
nyüszítést hallott volna és rövid vakkantást.Elfeledkezve
hórol,fagyrol,amilyen gyorsan csak
tehette lebicegett a sötét lépcsõfeljáraton.Kaput
nyitott és már látta a fehér-szürke gombolya-
got,ott feküdt,fülei megszaggatva,véresen piszkosan,lábán
is harapással,de mellsõ lábát mégis
mintegy üdvözlésként felemelte,mikor lehajolt hozzá.
Ilona néni tekintetével.Szörzete rõvid,alapszine fehér,elmosó-
dott szürke foltokkal,amolyan dalmátnak indult korcs,talán
két-három hónapos.Már-már elhaladt melette,mikor
az állat
vakkantott egyet.-No hiszen,ugatni is tudsz?És ugye nincs
kinek ugatnod szegény pára.Körülnézett,senki
az utcába.Hóna-
alá kapta és hazavitte.Ha más nem,megmelegszik nálam
-gondol-
ta- ha van gazdája,majd érte jön.
De akkor jöttek a darabokra szaggatott papucsok,a letört
águ hibiszkusz,a cipõt is kikezdte,a telefonzsinort szétszagatta,
amerre nézett a szobában,csak a gaztetteit látta.Cudar
eb lett.
Istenem,egyszer nekimegy a bõrfotelnek is
..Beesteledett,
gyertyát kellene gyujtani a fenyõn,de elõbb vacsorázik.Majd
mindenböl félretesz az angyaloknak és ezt a süket csöndet
is
szétzavarja,a magnóba már behelyezte a karácsonyi
tekercset.
Mégsem indult az asztal felé,ujra és ujra visszatért
az ablak-
hoz.Már rátelepedett az éjszaka a hószínû
világra,a dérlepte
fákra,az ablaküvegre.Furcsán az jutott eszébe,hogy
kinn is
gyertyát kellene gyujtani,menni és világitani az éjszakában
,
szeretet után kutatva.Mert szeretet valamiképpen akkor is van
ha mi nem adunk,csak fel kell kutatni.
Nem jöhet vissza többé harmadik napja már ,semmi esélye
.
És akkor mintha keserü nyüszitést hallott volna és
rövid vakkanást.
Elfeledkezve hórol,fagyrol, lebotorkált a sötét lépcsõfeljáraton.
Kaput nyitott és már látta a fehér-szürke gombolyagot,ott
feküdt,
fülei megszaggatva,véresen piszkosan,lábán is harapással,de
melsõ lábát mégis mintegy üdvözlésként
felemelte,mikor lehajolt hozzá.