kis Betti
Tudatlanság
Úgy érzem az élet a tanító, elkövetünk
sok hibát, sok rosszat de a legtöbbõl tanulhatunk,az is lehet,
hogy nem és esetleg meghalunk.Észrevettem ha szomorúak
vagyunk menekülni akarunk. Talán csak egy percre, egy órára,
egy évre esetleg örökre.Ilyenkor sokat gondolkodom vajon hová
jutunk? A sötétségbe ahol mindent el lehet felejteni, vagy
egyszerûen csak magányra vágyunk?De ha már kimenekültünk
az életbõl akkor mégis mit várunk? Hiszen egyedül
vagyunk és elveszett a tanítonk.