Szabó Viktor
Az elsõ háború
A bazalthegyek mögött olajos-sárgán bukott le a Nap,
az ég sötéten zöldeskék és vakító
volt. Lent a völgyben a folyó ezüstösen csillogott, a
víz fölött egy repülõ gyík fütyülõ
suhogással cikázott. A távolból egy kardfogú
tigris elnyújtott, jajongó bõgése hallatszott.
A folyóparton Lertih, a laposfejûek vezére állt.
Merengõn bámulta a túlsó oldalon terebélyesedõ
páfrányerdõt. Az már a feketelábúak
területe volt. Nem véletlenül tanyáztak ott, hiszen
kítûnõ fáramászók voltak, míg
a laposfejûek inkább a földön érezték otthon
magukat. A folyó egyfajta természetes határt alkotott a
két csoport között. Általában tiszteletben is
tartották ezt a válaszvonalat, leszámítva a hidegebb
idõszakokat. Ilyenkor néha elõfordult, hogy a több
táplálék reményében egyik vagy másik
oldalról átúsztak a folyón. Ez persze kisebb csetepatékat
eredményezett. Ám ezek az összetûzések inkább
egymás kölcsönös ijesztgetésébõl
álltak, mint tényleges harcból. Lertih mozdulatlanul állott.
Nézte, nézte: révetegen, megbabonázva a túlsó
partot. Aztán egyszerre buta állatszemei nõni kezdtek,
és fejébõl eltûnt az kavargó káosz,
mely eddig kínozta.
És megszületett az elsõ Gondolat.
Lertih széles mozdulatokkal és artikulátlan hörgéssel
adta társai tudomására tervét. Mintha azt ordította
volna: Le kell õket gyõznünk! Meg kell hódítanunk
az egész völgyet! Halál a feketelábúakra! A
legtöbben lelkesen üvöltve helyeseltek. Hárman azonban
erõteljes fejcsóválással nyilvánították
ki nemtetszésüket. Lertih azonnal eléjük ugrott, és
vérfagyasztó morgással próbálta jobb belátásra
bírni õket. Az egyikük megrettenve húzódott
vissza, a másik kettõ azonban továbbra is hevesen ellenkezett.
Lertih felkapott egy éles kõdarabot, és hatalmas erõvel
vágta fejbe az egyik tiltakozót. A laposfejû holtan rogyott
össze. A magára maradt elégedetlenkedõ nyüszítve
bújt el az õrjöngõ sokaságban.
És megtörtént az elsõ Gyilkosság.
A laposfejûek hajnalban támadtak. Elõször köveket,
szikladarabokat hajigáltak a meglepett feketelábúakra,
majd vastag botokkal rontottak rájuk. A feketelábúak azonban
keményen küzdöttek és visszaverték a támadást.
A laposfejûek másnap újabb rohamra indultak. Ordítás,
halálhörgés töltötte be a levegõt. Háború
dúlt a völgyben. Az elsõ háború.
És megszületett az Ember.